Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

ban maradt, s születésének századik évfordulóján az etnográfus utód, Bodgál Ferenc látta el bevezetővel s rendezte sajtó alá a kiadványt. (Palóc népköltési gyűjtemény. A miskolci Herman Ottó Műzeum Néprajzi Kiadványai, 1. Miskolc, 1963.) Hagyatéki anyaga halála után elkallódott, kéziratai közül csak azokat ismerjük, amelyek a Ethnographia című néprajzi folyóirat egyes számaiban megjelentek. Levelezése viszont megőrződött, s az a Herman Ottó Műzeumba került. Bodgál Ferenc tette újra ismertté nevét, amikor a múzeum évkönyvében, másrészt az Ethnographiában publikálta Istvánffy Gyula levelezését. A nyelvész-néprajzos-honismereti kutatónak életében 40 tanulmánya és négy könyve jelent meg különféle szakfolyóiratokban és önálló kiadványként. Halála után két évtizeddel a miskolci polgári leányiskola évkönyvében Madarassy László etnográfus írt róla, illetve méltatta munkásságát, jelentőségét. Meglátása szerint - s ezzel a szaktudomány képviselői a későbbiekben is maradéktalanul egyetértettek - „Istvánffy Gyulát, mint a népi társadalom kutatásának leggazdagabb adatközlőjét kell számon tartani." Sírja a mindszenti római katolikus temetőben található.

467 BALOGH BERTALAN (Rákócz, Zemplén vm., 1870. - Miskolc, 1922.) Iskolai tanulmányait Ungváron végezte, itt is tett érettségi vizsgát. Budapesten a közlekedési és kereskedelmi akadémián szerzett diplomát, majd itt kapott állást. Az 1893-ban megalakult Miskolci Közművelődési Egyesület munkájában így kezdettől részt vett. Ennek eredményeként alakult meg 1899-ben a BorsodMiskolci Közművelődési és Múzeum Egylet. Elnökei a megyei alispán (Tarnay Gyula dr.) és Miskolc polgármestere (Soltész Nagy Kálmán) lettek, míg az egylet főtitkárává Balogh Bertalant választották. A főtitkári tisztet több alkalommal is betöltve eredményesen tett kísérletet a múzeumi szakosztályok (régészet, földrajz-néprajz, növény-, állat- és földtan, képzőművészet, könyvtár) és a közművelődés, majd annak osztálya, munkája (képzőművészeti, zenei és irodalmi szakosztály

ok) különválasztására. Bár a „külön467 DOBROSSY I. 2003. 10. köt. 46-47. p. Fő munkái: Palócz mesék a fonóból. Liptószentmiklós, 1890., Palócz néprajzi tanulmányok. Budapest, 1894., A matyó nép élete. Miskolc, 1897., Történelem a polgári leányiskolák számára (tankönyv). Budapest, 1921., A Diósgyőr-hámori völgy. Turisták Lapja. 1921. III. évf. 65-77. p., Palóc népköltési gyűjtemény. Miskolc, 1963.