Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)
KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET
második emeletén maradt. Miskolc csak az épület bővítésére és korszerűsítésére tudott vállalkozni. Miután néhány hivatalos helyiséget felszabadítottak, már két nagyobb és két kisebb tanterem, külön könyvtárterem és egy hivatali helyiség állott a jogakadémia rendelkezésére. Az átalakítások 1934 nyarára fejeződtek be. 448 1938-ban, a Felvidék visszacsatolása után nyilvánvalóvá vált, hogy a tanári kar döntő része a lelke mélyén felvidéki maradt. Bruckner Győző dékán élénk „diplomáciai" tevékenységbe kezdett a főiskola esetleges visszatelepítésére. Először a másik két felekezeti jogakadémia, a kecskeméti és az egri főiskola dékánjait kereste fel közös stratégia kidolgozására. A kecskeméti dékán azt vetette fel, hogy a három akadémia feláldozásával egy állami felügyelet alatt álló jogi főiskolát kellene Kassán létrehozni. Az egri dékán egy űj kassai egyetem alapítását támogatta volna jogi karral. Bruckner érintkezésbe lépett a minisztériummal is, de válaszul azt kapta, hogy az elképzeléseik nem válthatók valóra, mert az „illetékes kulturális tényezők" Kassát műegyetemmel kívánják jutalmazni. így a jogakadémiák gondját megoldó felvidéki egyetem kérdése lekerült a napirendről, és a jogakadémia Miskolcon maradt. 449 Az 1940. évi XXVIII. tc. 3 paragrafusának 3. bekezdése a jogakadémiákat két évfolyamos oktatási intézménnyé változtatta. Ez a döntés racionális alapokra épült, mivel a kolozsvári egyetem visszaállítása és a szegedi egyetem felállítása után, s ha a működő debreceni kart is ideszámítjuk, teljesen értelmetlen lesz a Dunától keletre három jogakadémia fenntartása. A törvény szerint a két évfolyamos főiskolák tanulmányi rendje a jogi karok első kétévi tantárgybeosztásával megegyező volt. A jogakadémiákon csupán az első és a második alapvizsgát lehetett letenni, majd ezt követően folytathatták a hallgatók tanulmányaikat az egyetem jogi karának harmadik évfolyamán. A jogakadémiák azonban ennek a törvénynek a végrehajtását is meghiúsították. 450 Ugyanis egy törvény megengedte a kultuszminiszternek, hogy a nemzetvédelem érde448 Vö. STIPTA 1.1996. 32. p. 449 STIPTA 1.1996. 33. p. 450 Vö. STIPTA I. 1996. 39. p.; STIPTA I. 1987. 48-58. p.