Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

Lényegében ezzel elkezdődött a nagy múltú oktatási intézmény átmeneti hanyatlásának időszaka. Az államosítást követően a gimnáziumot kitelepítették ősi fészkéből az Evangélikus Tanítóképző Dayka Gábor utcai épületébe, ahol jóval szerényebb és szűkösebb körülmények között zajlott az oktatás. A kitelepítésre azért került sor, mert 1949 nyarán a Minisztertanács a Miskolcon létesült Nehézipari Műszaki Egyetemnek ideiglenesen átadta a girnnázium hatalmas épülettömbjét. A kiköltözés után a gimnázium neve is megváltozott, mert az Oktatásügyi Minisztérium utasítására a kommunista művelődéspolitikus és pedagógus, Földes Ferenc nevét kellett felvennie.

429 Tanítóképző intézetek A tanítóképzés a két világháborű közötti időszak kultúrpolitikájának centrális kérdése volt, különösképpen Klebelsberg Kunó kulhiszminisztérségétől. A középfokű oktatási intézmények sajátos típusát képviselő oktatási intézményekben az elemi népiskolák tanítókkal történő ellátása szerepelt fő oktatási vezérelvként. Az elemi népiskolai oktatást elsősorban az egyházak látták el, így természetszerűleg a tanítók képzése is az egyházi intézményekben történt. Az első világháború utáni években az ország határainak megváltoztatása miatt is a tanítóképzést új alapokra kellett helyezni. Ennek során vált Miskolc az evangélikus tanítóképzés egyik központjává. 1918 végén az evangélikus egyház ősi eperjesi tanítóképző intézetét a jogakadémiához hasonlóan Miskolcra telepítették át, ahol a régi tanári kar az egykori igazgató, Gerhard Béla irányítása alatt 1919 őszén kezdte meg működését.

430 Az 5 évfolyamos fiú tanítóképző elhelyezését kezdetben a városi elemi iskolákban oldották meg és csak 1929-ben kezdődött el saját épületük létesítése. A fiűiskolák tanítóit képző intézménynek az 1927-1928. tanévben 208 hallgatója volt, s az elkövetkező másfél évtized során, az iskola államosítás utáni megszűnéséig a tanulói létszám alig változott. Az egyes évfolyamok osztályaiban 40-50-en tanultak általában

431 429 PÁPAY S. 1985. 86-88. p. L. még TOK M. 1987-88. 103-109. p.; DOBROSSY I. 2006. 307-311. p. 430 KLEIN G. 1929. 209-210. p. 431 ZSEDÉNYI B. 1929. 78. p.