Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

prosperáló évben - Miskolc még csak költségvetésének 11,8%-át használta oktatási-kulturális célokra, s ezzel továbbra is utolsó helyen állott a törvényhatósági joggal felruházott városok sorában.

327 Móricz Zsigmond szavait oly gyakran emlegették az 1930as években: „Miskolc a legnagyobb jövőjű magyar város". S ezt a jelzőt Móricz a kulturális életre vonatkozóan is használta.

328 A Móricz által tapasztalt tendenciák azonban kulturális téren nem nagyon érvényesültek, mivel a város a gazdasági világválság után is keveset áldozott a kultúrára. Az erre a célra fordított összeg a városi költségvetésben általában 10% alatt maradt.

329 A pénzügyi támogatás alacsony szintje és a két világháború közötti időszakban a kulturális élet területén folyamatosan meglévő gazdasági nehézségek ellenére is Miskolc iskolavárossá formálódott. Köszönhető mindez az időszakonként jelentős állami támogatásoknak, egy-egy kimagasló, a helyi politikai életen túlmutató gondolkodású polgármesternek, az egyházak szerepvállalásának és nem utolsósorban azoknak a nem mindennapi pedagógusoknak, akik az oktatás magas szintű művelésén túl a város közéletében és tudományos életében is egyaránt szerepet vállaltak. Alsófokú oktatás (Óvoda) Miskolc úttörő szerepet vállalt a magyar óvodaügyben, hiszen már 1842-ben megnyílt az első miskolci példányóvoda Tóth István vezetése alatt egy Major (ma Vologda) utcai házban. „Tóth István az intézetnek nemcsak nevelője, de igazi lelkes apostola, védőszelleme lett. Harminckét évi odaadó, mindent az óvodáért áldozó munkássága és kiváló nevelői képessége az intézet történetében feledhetetlen maradt." Tóth István 1886. január 24-én hunyt el és szerény vagyonát „kisdedóvodá"-jára hagyta. A városi alapítványi óvoda hosszú ideig megfelelő szakemberek nélkül működött. Csak az első világháborút követően, 1922-ben került újra szakember az intézménybe Gürtlerné, Sallai Irén okleveles óvónő személyében, akit 1923 végén Fürpán Amália váltott fel.

330 327 ZSEDÉNYI B. 1927. 161. p. Statisztikai Közlemények, Bp. 1934. 328 PORKOLÁB T. 1993. 340. p. 329 LEHOCZKY A. 1970.118. p. 330 LÉNÁRT B. 2003. 889. p., GÁLFFY 1.1929. 233-234. p.