Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

korszak színes egyesületi palettája végérvényesen eltűnt, egyedül a Chevra Kadisa élte meg napjainkat. Közismert talán, hogy a judaizmus ünnepei a zsidó nép történetének egy-egy jelentős mozzanatáról emlékeznek meg. A purim Eszterre és az általa megfékezett perzsa pogromra, a pészah az egyiptomi kivonulásra, a sabout a kinyilatkoztatás napjára, a ros hasono a világteremtés kezdetére, a jom kippur a bűnbak feláldozására, a szukkot a 40 éves sivatagi vándorlásra, a hanukka pedig Juda Makkabi szabadságharcára hivatkozva újítja meg a zsidó reményt és a közösségi tudatot. Az évezredes történéseket idéző ünnepek mellett találni egy egészen közeli eseménysorra utalót: Miskolc zsidósága 1945-től minden év Sziván hó 22-25. napján (június közepén) gyászünnepélyt tart, melyen a Tatár utcai téglagyárból kiinduló deportálásra és annak következményeire emlékszik.

309 Kisegyházak A XX. század első felének egyháztörténete Miskolcon sem lehet teljes, ha nem teszünk röviden említést az újabb keletű vallási mozgalmak megjelenéséről és elterjedéséről. A felekezetileg rendkívül tagolt, összességében toleráns légkörű, a városfejlődés nyomán széles tömegekkel gyarapodó Miskolcon a századforduló idején már feltűntek újabb keresztény mozgalmak prédikátorai. A dualizmus kor liberális törvényhozása, konkrétan a vallás szabad gyakorlásáról szóló 1895. évi XLIII. tc. lehetővé tette, hogy a törvényesen bevett vallásfelekezetek mellett a jövőben törvényesen elismert felekezetek is létrejöjjenek, mely státust 1905-ben a baptisták kapták meg először. A két világháború közötti Magyarországon az államegyház viszonyának átrendeződése látványos formában érhető tetten a kisegyházak kezelésében. A korszakban a bap309 Az első gyászünnepély (1945. június 17.) színhelye a Kazinczy utcai zsinagóga volt, ahol Rosenfeld Salamon és Wieder Sándor főkántor zsoltárokat énekeltek, a kórus és Breuer Tamás egyéb dalokat adtak elő, nyitóbeszédet Züszmann Alfréd hitközségi elnök mondott, Klein Károly rabbi hitszónok gyászbeszédet tartott, Schuck Miklós rabbi ülnök pedig héberül fohászkodott. Ld. B.-A.-Z. m. Lt. XVII. 2. 4302/1945.