Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

nelmi településmagtól (a mai Nagy Lajos király útjától) északra, a korabeli „zsidónegyed" 297 centrumában állott. Szomszédságában működött a hitközség elemi iskolája, melynek egyik - használaton kívüli - tantermét Fleischer Herman elnök 1930 augusztusában bérbe adta a diósgyőri önkormányzatnak, így a világi oktatásügy is érintetté vált a környék rendezésében. Ennek köszönhetően 1933-ban kikövezték a Rákóczi utcát, 298 így a zsidónegyed esős időben is elérhetően illeszkedett a reá merőleges főutcához. Ne­hézkesebb volt az izraelita temető megközelítése, az ugyanis mesz­sze a településmagtól, Erényő felé északkeleti irányban, a mai „Tejgyár" mögött haladó űt mentén feküdt. 299 Visszatérve a „Nagymiskolc" előtti időkhöz, meg kell errüítenünk, hogy a kántor szerepe legalább olyan lényeges a felekezeti életben, mint a rabbié. Jiddisül „házn", héberül „sliah cibur" a hitközségi előimádkozó, vagyis a kántor neve. Hagyományosan a hívők ma­gukban (egyesek halkan, mások fennhangon) imádkoznak, a kán­tor pedig a fontosabb imák elejét és végét énekelve vezeti, megha­tározott mederben tartja az istentiszteletet. Térben és időben válto­zó a közösség héber nyelvismeretének színvonala, ezért is kima­gasló jelentőségű a kántor funkciója. A kehilla „küldöttjeként"(ezt jelenti a „sUah cibur" megnevezés), hangja közvetíti a gyülekezet fohászait az Örökkévaló felé. Művészi alkalmazottjai a hitközsé­geknek: a kántorok ma már lemezfelvételeket készítenek, koncer­teznek, világszövetséget alkotnak. Esetükben is (mint a rabbiknál) elvárás a rendezett családi élet és a megbízhatóság, viszont nem­297 SAJÓ T. 1991.214. p. 298 Az egykori Rákóczi utca és rajta az izraelita iskola meg a zsinagóga a mai lakóte­lep helyén, az Árpád és a Kuruc utcák közötti területen feküdt. Egészen ponto­san, az egykori községháza mellett a Szinva-híd felől északra tartó kis köz (mely ma összeköti a Nagy Lajos király útját az Árpád utcával, korabeli nevén: „Kőzvég") folytatásaként haladt a Rákóczi utca. Nem volt hosszú, a zsinagóga kb. 50 méterre lehetett a községházától. Ld. B.-A.-Z. m. Lt. V. 130. 6073/1932. 299 Illetve, fekszik ma is, siralmas állapotban. A környékbéli lakosok gondozzák, amennyire tőlük telik. Az elpusztult diósgyőri családok kései leszármazottjai az Egyesült Államokból, Kanadából, Izraelből jó, ha évente egyszer fel tudják ke­resni a síremlékeket, nekik nem áll módjukban odafigyelni a körülményekre. Nagy kincs, megnyugtató volna biztonságban tudni a diósgyőri zsidótemetőt. Ld. Miskolcer Blettem, 2000. január 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom