Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

lelkészi szolgálata után Szatmárnémeti választotta meg lelkészévé, ahol 1909-1917-ig működött. Miskolcra 1917. március 11-én választották meg. Duszik Lajos bátor kiállása a Tanácsköztársaság idején megalapozta későbbi népszerűségét. Az Örömhír című gyülekezeti lapban arról írt, hogy az űj, egyenlőségen alapuló társadalom mintát találhat az evangélikus egyház szervezetében.

192 A gyülekezet közgyűlésén tiltakozott az államosítás ellen, hiszen a gyülekezet minden vagyona az egyháztagok, a „proletárok" vagyonából származott. Bevezették a gyülekezeti hitoktatást, amelyet a lelkész végzett.

193 Miután úrvacsorát osztott a húsvéti istenüszteleten, menekülnie kellett, és hívei bújtatták.

194 Személyes helytállásának is köszönhető, hogy a miskolci gyülekezet élete nem omlott össze a Tanácsköztársaság idején. A huszonöt éves miskolci lelkészi jubileumán rendezett ünnepségen Duszik Lajost „templomos" lelkésznek nevezte felügyelője, Bruckner Győző. A felügyelő alighanem a legmegfelelőbb jelzőt találta meg Duszik Lajos lelkészi működésének jellemzésére. Duszik Lajos fellelhető írásait és lelkészi jelentéseit olvasva kitűnik, hogy a gyülekezeti élet centrumának, a megújulás legfőbb eszközének az élénk istentiszteleti életet és a gyülekezet minden rétegét elérő bibliaórákat tartotta. Istentisztelet minden vasárnap két alkalommal, délelőtt tíz és két órakor volt. 1922-től hétköznaponként is tartott istentiszteletet, kedden és pénteken, ezenkívül minden reggel rövid könyörgés volt a templomban. A szintén vasárnaponként tartott gyermekistentisztelet is rendszeres volt, amelyet a hitoktató lelkészek, illetve később a diakonissza tartottak.

195 Sajnos csak rendszertelenül találhatók meg a lelkészi jelentések, amelyek utalnak a templomba járásra és az úrvacsora vételre. Ezek szerint korszakunk elején egyértelműen növekedett az istentiszteletek látogatóinak száma és az úrvacsoravétel.

196 Ez utóbbi - mivel az evangélikus egyházban nem kötelező - a hitbuzgalom elmélyülésére enged következtetni. 1941-ben és 1942-ben azonban már 192 Örömhír, 1918. december 22. 193 MEEL. Jegyzőkönyv, 1919. április 20. közgyűlés. 194 MEEL. Jegyzőkönyv, 1942. március 8. jubileumi díszközgyűlés. 195 MEEL. Jegyzőkönyv, 1922. április 17. közgyűlés. 196 Az utolsó lelkészi jelentés az Örömhír 1925. május 3-i számában olvasható.