Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)
KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET
mokból mozit kell csinálni''. 114 A számos rendelet egyike arról határozott, hogy az egyházaknak csakis azok lehetnek a tagjai, akik azokba (újra) belépnek, és egyházi jellegű adóteher viselésére senki sem kötelezhető. Miskolc-felsővárosban önkéntes taggyűjtők járták gyűjtőlapokkal a régi plébánia területét, ők szervezték meg az új egyházközséget. A korábbi felnőtt hívek többsége aláírta a tagsági és adófizetési nyilatkozatot. A gyermeket nevelő hívek túlnyomó része kötelezte magát arra, hogy tanuló gyermekét a templomi hitoktatásra rendszeresen elküldi, és oktatásáért díjat fizet. („A teljes szegény szülék gyermeke ingyenes tanításban részesül." 115 ) Sokan voltak olyanok, akik a megfélemlítés nyomása alatt a hivatalos papírt nem írták alá, de élőszóval kijelentették, ők is az egyház közösségének tagjai, és regisztráció nélkül rótták le az egyházi adót. 116 A Tanácsköztársaság bukását követően a püspöki kar szózatot intézett a hívekhez. 117 A főpásztorok röviden visszatekintettek a „négy és fél hónapos sötét időszak"-ra, amelynek leginkább aggasztó vonásait írták le: „A rémuralom lázas sietéssel hatalmába kerítette a serdülő ifjúságot s rávetve magát a fejletlen s oly könynyen halálosan megmérgezhető gyermeklelkekre, fojtogatta bennök a nemest és jót, s csak gyűlöletre tanította, amelynek pokoli lángja felégesse a szülők, az egyház, a haza iránti szeretet és velők született ragaszkodást." Annak, hogy ez ne ismétlődhessék meg, a főpapság szerint a megfelelő hitoktatás a záloga: „A Krisztus Urunk nyájának ezt a legbecsesebb részét, a gyermeklelkeket a létüket fenyegető veszélyből kimenteni, a romlástól megóvni, legelső feladatunk. A mentő munkát nekünk a mélyreható hitelemzésben kell látunk, mely különben is a hanyatló erkölcsök megújhodására vezető legbiztosabb űt." 114 SALAMON K. 2001.153. p. u5 Az éves egyházi adó a plébánia költségeinek (plébános, káplán, hitoktató, kántor, harangozó fizetése, valamint a templom fenntartása) fedezésére szolgált. A hozzájárulás összegét az adózók maguk határozták meg. A hívek egyenként 24300 koronát adományoztak. né RÉTAY K. (szerk.) 1928.111-113. p. 117 MPI. Circulares Dioecesanae A. 1919. 3294. sz.
