Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

egyházrész, illetve Kálvin szövetségi körzet külön bibliaórát működtetett. Ez a szervezeti felépítés egyébként már a missziós tevékenységet egyértelműen egyházi felügyelet alatt (és hatékony koordinációval) működtette. Az egyházkormányzás munkáját a presbitérium, illetve annak elnöke, az erre a tisztségre háromévenként megválasztott lelkész és a főgondnok végezte. A presbitériumnak 6 állandó bizottságát alakították ki (missziói bizottság, mely teljesen azonos volt a Kálvin Szövetség nagyválasztmányával, iskolaszék, pénzügyi, gazdasági, temetőügyi bizottságok és az egyházközségi bíróság), szabályozták a lelkészek munkabeosztását, a tanítók, diakonisszák, diakónusok stb. jogait és kötelességeit. Ezenkívül több alkalmi, illetve ad hoc bizottságot is létrehoztak (sajtóügyi bizottság, adománygyűjtő, jóléti, templomgondozó stb.), és az az összbenyomása alakul ki az olvasónak, hogy rendkívül jól szervezett, de nem bürokratikus módon intézték a többezres gyülekezet ügyeit. Mindennek a hitélet szempontjából mutatkozó fontosságát a lelkészek (Farkas, Enyedy és az 1932-ben harmadik lelkészi állásra meghívott Pósa Péter) egy, az egyházközséghez intézett „szózat"-ban is nyomatékosították. Meg kell még említenünk a harmincas évekből Illyés Bertalan másodlelkészt, püspöki titkárt, valamint azt, hogy rendszerint 4 segédlelkész szolgált a gyülekezetben. A presbitériumnak a harmincas években a 100 főt meghaladó létszáma lassan a működőképességet kezdte veszélybe sodorni. (A helyi református egyház életéhez sokban kapcsolódott még a hadsereg tábori lelkészi hálózatának 7. sz. egyházközsége, melynek Miskolcon volt a székhelye, tehát a katonaság jelenléte újabb hívek megjelenését is jelentette a városban.) Az egységes miskolci egyházközségből 1929-ben vált ki a martintelepi egyházközség, mely teljesen önálló életét csak templomának 1930-ban történt átadásával kezdte meg. Első lelkipásztornak Ilosvay Ferencet választották.

44 Mivel egy hozzávetőlegesen 800 lelkes közösség szakadt ki, a miskolci anyaegyházközség így is óriási maradt, az egyházrészenkénti szerveződés tehát minden44 Részletesen: SRKLt. S.E. VII. 4/1.; SRKLt. HKF. I. 5/16. 1930. június 26.; MA. Pr. jkv. 1930. február 15. A települést 1935. január l-jével Miskolchoz csatolták, így két miskolci anyaegyházközség jött létre. Reggeli Hírlap, 1934. december 28. Reggeli Hírlap, 1935. január 1.