Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

napokban elveszítette addigi nagy tekintélyű vezetőjét, az egyház életének valamennyi területén kiemelkedő mrmkabírással és szervezőkészséggel tevékenykedő püspökét, Tüdős Istvánt. Az első világháború végére egyre kiterjedtebb szociális-baloldali mozgalmak kevéssé tudták megérinteni a falusi egyházak tagságát, sokkal inkább fogékonyak voltak azokra a nagyvárosi, jelentős munkásés kispolgár-népességet is tömörítő gyülekezetek. Ezzel magyarázható, hogy a miskolci reformátusok egy része is bizalommal fordult nemcsak a polgári demokratikus fordulat, hanem még 1919ben a Tanácsköztársaság felé is. A Tanácsköztársaság első szakaszában nem ismerték fel (sokakhoz hasonlóan) a proletárdiktatúra egyház- és vallásellenes tendenciáinak veszélyességét. A miskolci reformátusok azonban túl is léptek az új hatalom iránti bizalom kinyilvánításán, és Tóth Béla lelkipásztor, alsóborsodi esperes vezetésével 1919. április 2-án 57 lelkész testületileg kérte felvételét a Magyarországi Szocialista Pártba.

4 A belépés mellett döntött az akkori és későbbi borsodi, miskolci reformátusság számos képviselője, Farkas István, Pósa Péter (ekkor cserépfalui, később miskolci lelkész, majd esperes), Román Ernő (alsózsolcai lelkész, 1922-től esperes), Lengyel István püspöki titkár, Demes Péter, a gimnázium vallástanára stb.

5 Várakozásaikban azonban súlyosan csalódniuk kellett. A proletárdiktatúra vezetői létrehozták a „Vallásügyi Likvidáló Hivatalt", melynek helyi szervei megkezdték az egyházak teljes vagyonának lefoglalását, azonban e „kifosztást" rendkívül következetlenül, és kaotikus viszonyokat teremtve végezték, nem törődve például a magánszemélyek által létrehozott egyházi alapítványok és a nagybirtokok közötti különbségekkel sem, de előfordult, hogy egyházi intézményeket a direktórium egyszerűen nagy összegű felajánlásra kényszerített stb.

6 A kommunista vezetők antiklerikalizmusa jelentősen hozzájárult a rendszer meglévő erkölcsi hitelének felőrléséhez. Miskolc a 133 nap alatt kétszer is gazdát cserélt, s a bevonuló csehszlovák alakulatok, majd a magyar Vörös Hadsereg ször4 Általában 1919 egyházpolitikai kérdéseiről: FAZEKAS Cs. 1997. 5 Reggeli Hírlap, 1919. április 3. 2-3. p. 6 Ld. pl. B.-A.-Z. m. Lt. IV.B. 1906.108.446/1920.