Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)
KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET
raelitákat kivéve a „történelmi" egyházak mindegyike növekedést mondhat magáénak. A város összlakossága 1920-1930 között mintegy négy és fél ezer fó'vel gyarapodott, az 1930-as évek folyamán a növekedés azonban ennek több mint háromszorosa. Az egykor döntően reformárus városnak számító Miskolcon 19301941 között a reformátusok mintegy ötezer fővel, a római katolikusok azonban több mint a duplájával lettek többen. Ennek okát nyilván a város vonzerejében bekövetkezett változásokkal, valamint a Martintelep Miskolchoz csatolásának felekezeti szerkezetre gyakorolt hatásával magyarázhatjuk. (A gyáripar által vonzott munkaerő nem kis részben a katolikus falusi környezetből került ki.) Az evangélikusok száma alig gyarapodott. Az izraelita felekezetnek nemcsak a lakosságon belüli aránya csökkent, hanem lélekszámuk is, amit nyilván elvándorlással, a zsidótörvények hatásaival magyarázhatunk. A görög katolikusok számának növekedése egyenletes volt. Meglepő, hogy az 1949-es (egyben a felekezeti hovatartozást utoljára firtató) népszámlálás adatsoraiban az evangélikusok, a görög katolikusok, sőt a reformátusok is majdnem változatlan aránnyal szerepelnek a korábbi népszámláláshoz képest, pedig a város meghatározó népességét alkotó zsidóság szinte teljes megsemmisítése (majd elköltözése) és Nagy-Miskolc létrehozása alapjaiban rajzolta át a város felekezeti arculatát. A katolikusok részaránya ugyanakkor majd 10%-kal nőtt a negyvenes évek elejéhez képest, vagyis a mintegy harmincezres lélekszám-gyarapodás elsősorban a környékbeli települések Miskolchoz csatolásával növelte a katolikusok (50%-ot átlépő) részarányát. A korabeli népszámlálási statisztikák közölték a 3-as és a 26-os út (legismertebb módon ma Széchenyi és Kazinczy utcák) által, a „villanyrendőrrel" mint metszésponttal négy kerületre osztott város statisztikáit is: 2 2 KOVÁCS A. 1930. 362. p.; FAZEKAS Cs. 1999. 135. p. A többi felekezet (görögkeletiek, unitáriusok, baptisták, egyéb), a felekezeten kívüliek és az ismeretlenek együttesen az „egyéb" sorban. Az I. a délkeleti, a II. az északkeleti kerület volt, a nyugati oldalon a Széchenyi utcától délre a III., északra a IV. kerülettel. (A beosztás egyébként társadalomstatisztikai szempontból nem túl szerencsés, hiszen eltűnik benne a sokkal jellegzetesebb belváros-külváros különbség.) Vö. KOVÁCS A. 1930. 362. p.
