Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)
NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM
Ion borpincék fogadják a temetőt keresztül szelő úton haladót... az épségben maradt legrégibb sírkő 1804-ből származik, ami arra mutat, hogy átlagban 130 évesek a miskolci temetők. 411 Az 1804 előtti sírkövek már eltűntek. E számítás szerint hat generációnak fejfáit olvashatják még azok, akik végigjárják a temetőt." 412 A XX. század folyamán természetesen sokan végigjárták és sokan le is írták a temetőt, a miskolci temetőket s azok sírköveit. így olvashatunk a beszélő kövekről, s helyi irodalmi feldolgozás is készült az ún. nevető fejfák szövegeiről. 413 Jókai Mór is barangolt temetőinkben, s ő jegyezte le egy síremlék alábbi szövegét: „Itt nyugszom én, olvasod Te! Olvasnám én, nyugodnál Te!" Az 1920-as években a nagyhírű geográfust, Cholnoky Jenőt is megragadta az Avas és temetőjének hangulata. Amikor Japánról és Kínáról tartott felolvasó ülést városunkban, azzal kezdte mondandóját, hogy Európa legérdekesebb temetőjét fedezte fel a miskolci Avason. Csak Japánban és Kínában talált hasonló fekvésű temetkezési helyeket. 414 Az 1940-es években az Avas tetejéről készült egy fénykép, amely érzékelhetően a temető képét kívánta megörökíteni. Valószínű ugyanaz a fotográfus készített felvételeket a Tetemvárról és a Sajóbábony felé eső dombtetőről, amely a Deszkatemető „külső megjelenését" mutatja. Mindkettőről megállapítható, hogy a korábban jellemző fa sírjelek csaknem teljesen és nyomtalanul eltűntek. Inkább a kis méretű sírkövek, mint a monumentális, a feliratos kőtömbök a jellemzőek. Az Avason gyakoriak a vasrácsok, nagy síremlékek, a kripták, a Deszkatemetőben ez sem jellemző. A keret nélküli hantok belemosódnak a domboldalba, s nyoma sincsen még a betonkeretes, vagy betonlappal teljesen lefedett síroknak. Ez a kép alakult át olyanná, amellyel napjaink temetőlátogatója találkozik. A hat éve folyó temetőkutatás eredménye az ortodox és az avasi református temetőről készült kötet. A Deszkatemetőből az 411 Valójában nem a temetők ennyi idősek, hanem a kőbe vésett, s a természet viszontagságainak kitett, a rátemetést elkerülő síremlékek ennyi ideig tudtak megmaradni. A templombelsőben történt temetkezések évszázadokkal korábbi emlékeket őriztek meg az avasi templomban. Vö. DOBROSSY I. 2003. 25-36. p. 412 Reggeli Hírlap, 1924. december 25. 4 13 CSORBA Z. 1976. 41-48. p. 414 Reggeli Hírlap, 1927. szeptember 9.
