Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

térre, ill. a belvárosra néz Miskolc legrégibb, védett műemléki temetője, az avasi református temető. A törkölyösi református és a Szent József római katolikus temető kevésbé ismert kegyeleti helyeink közé tartozik, a városi terjeszkedése során Miskolc határában volt, míg az össze nem épült Újdiósgyőrrel. A város régi és mai térképein a Gyár utca és az Avas nyugati lejtője, az egykori Dani-völgy (gyakran Danyi-völgyként írják) és a mai Tót sor között található. A két temetőt a Deszkásoldal-dűlő választja el egymástól. Tőlük délkeleti irányban az izraelita temető, ma is működő temetőnk. A Vasgyári temető az egykori gyári iparvágány és a Batthyány sor alkotta kanyar közötti területen alakult ki. A komlósi vagy komlóstetői temetőt már az 1930-1940-es évek várostérképei sem hintetik fel. A város mai térképén a Sás út közvetlen környékén található. Egykori területe 1,6 kat. hold volt, ma már zártkertnek minősül. Néhány évvel ezelőtt 25 síremléket (ill. azok maradványait) lehetett azonosítani. Mivel a városnak ez a része a XX. század második felében épült be, arra gondolhahmk, hogy a környéken volt téglagyári kolóniák lakosai használták temetkezési helyül. A temető pontos története kutatási feladatként fogalmazódik meg. Bükkszentlászló (Ohuta) temetőjéről itt csak említést teszünk, hiszen korszakunk lezárását követően, 1982-ben csatlakozott Miskolchoz. Temetője a települést északkeleti irányból öleli, mintegy 450 számozott sírjáról az anyakönyvek adnak tájékoztatást. A Szinva patak és a Lillafüred felé vezető Hegyalja út között, négy oldalról öt pontházzal övezett majláti temetőt az 1988-as felmérés már kegyeleti parkként említi. Összes területe alig haladja meg az 1 kat. holdat, „temetettségi állapota" akkor 70%-os volt. A téglalap alakú temető még megmaradt síremlékei dokumentálást kívánnak és megóvást igényelnek. Miskolchoz délkeleti irányból előbb a hejőcsabai római katolikus temető csatlakozik a várost elérő országrit jobb oldalán. A téglány alakú temető nyugati részét a vasúti felüljáró építésekor exhumálták. A meddőhágó, s az azóta szintén megszüntetett szeméttelep a temető északi és keleti határát jelentette. A temetőt használják, a rátemetések folyamatosak, bővítésére nincsen lehetőség. A „kihasználtság" fokát 95%-ban határozták meg, s azok közé a kegyeleti helyek közé sorolták, amelyek megszüntetése kívánatos