Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

mus időszakáról.

208 Az Országos Katolikus Szövetség, a református Luther Szövetség, a fiúkat tömörítő KALOT és a leányokat tömörítő KALÁSZ szervezetei tartoztak ide. Az 1919-1949 közötti időszakban erőteljesen változott a kép, s megkülönböztethetők a világi és egyházi „jellegű" egyesületek. A tanácsi közigazgatás kezdetén, s amikor az egyesületek döntő többségét megszüntették, 33 ide sorolható civil szerveződésről volt dokumenhrm. A Máday Lajos által 1929-ben dokumentált állapothoz képest számuk megtízszereződött, hiszen ő az 1922-ben alapított Miskolci Filharmóniai Társaságot, az 1923-ban szervezett Miskolci Vígifjak Dal- és Önképző körét, a Harmónia Dalárdát (1921), valamint az Alsó Miskolci Római Katholikus Egyházi Énekkart (1928) sorolta e korszak kulturális egyesületei közé.

209 A hagyományos, „polgári" körök mellett főleg a munkás és bányász dal- és olvasókörök száma gyarapodott, s az is természetes, hogy Diósgyőr és Pereces játszott meghatározó szerepet. A „Bányamécs" Keresztény Kultúregylet Pereces-bányatelepen működött. 1906-ban alakult, alapszabályzatát a belügyminiszter a következő évben hagyta jóvá. 1924-ben új szabályzatot fogadtak el, s a 150-750 fős taglétszámú egylet a bányatelep legfontosabb kulturális fóruma volt négy évtizeden keresztül. 1945-ben „beolvadt" a Magyar Bányamunkások Szabad Szakszervezetébe, s annak Perecesbányatelepi Csoportja lett az új neve. A kultúregyletet ezért 1947-ben törölték az egyletek belügyi listájából.

210 Diósgyőrben a Polgári Dal- és Olvasókör 1899-ben alakult, alapszabályát a XX. század elején megújíttatta. Az 1940-es években 300-400 főre csökkent tagjainak száma. 1949-ben törölték az egyesületek nyilvántartásából, de azért, mert fuzionált a diósgyőri Dolgozók Dal- és Olvasókörével. Ez pedig 1951-ben beolvadt az MSZT-be (Magyar-Szovjet Társaság). Története tehát átnyúlik a monográfia következő kötetébe. (Az olvasókör történetét korszakonként Kováts György dolgozta fel.)

211 A polgári, tehát a civil olvasókör mellett a gyári mimkások a Diósgyőri Vas- és Acélgyári 208 SZEGŐFI A., 2003. 749-751. p. 209 MÁDAY L. 1929. 330-331. p. 210 BAÁN I. 2001. 93-98. p., MAGYAR A. 2001. 93-112. p. 211 KOVÁTS Gy. 2002. 97-103. p.