Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

A társadalom perifériáján Az első világháború és annak következményei (rokkant-ügy, árva-ügy, menekültügy, nyomor- és koldus-ügy, tbc és fertőző betegségek, lakásügy) átrendezték a város XX. század elején kialakult társadalmi szerkezetét. Mivel kialakult gyakorlat nem volt ezeknek a problémáknak a kezelésére, a szociálpolitika és a népjóléti intézkedések közé sorolta őket a város vezetése. A társadalom perifériájára szorultak problémáit népkonyhák felállításával, a hajléktalanok ügyét ínséglakások kialakításával igyekeztek oldani. A gazdasági válság rohamosan növelte a bevándorlók számát, miközben a városi iparosok, segédmunkások, idénymunkások közül egyre többen torlódtak össze az emberpiacokon. A koldulás oly mértéket öltött, hogy megoldásával több közgyűlésen is foglalkozott a testület. A koldusok (is) terjesztették a járványos betegségeket, a tbc „természetes" halálokká vált közöttük, megkívánta az önálló tüdőkórház létesítését. A lakásviszonyok (Sajó-part, Tetemvár, avasi barlanglakások, Kallószer) megoldatlansága egyaránt kapcsolódott a munkanélküliséghez, és a problémák megoldatlanságát az 1940-es évek végéig felszínen tartotta. A társadalom szélére sodródott népesség számát nehéz megállapítani. A gazdasági válság tömegesen taszított embereket munkanélküliségbe, az 1930-as évek háborús konjrmktúrája viszont magas szintű foglalkoztatást eredményezett. A háború csak a hadiüzemben dolgozó férfiakat kímélte, s számos összetevője volt annak, hogy 1944 végén, 1945 elején a város lakóinak közel egyharmadát nem találták fel. A háborús károk helyreállítása megint sok mimkáskezet kívánt, de „jóvátétel" címen sok embert vittek el kényszermunkára a Szovjetunióba, vagy szenvedték el a kitelepítés embertelenségét a megyében vagy a környéken (Kazincbarcika, Sajóbábony, Hortobágy, Recsk). A tervgazdálkodás és az iparosítás, mellette az építkezések szinte korlátlanul szívták fel a szabad, vagy a mezőgazdaságból érkező munkaerőt. A XX. század második felének évtizedében az egykori munkanélküliség rossz emlékké vált, éppúgy, mint a nyomor szülte népbetegség, a tüdőbaj.