Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)
VÁROSPOLITIKA, KÖZTÖRTÉNET
nak nyilvánosságra kerülése bizonyára sokak érdekeit sértette volna. Máig tisztázatlan, hogy kik hajtottak rajta végre politikai ítéletet, de bizonyára a legkülönbözőbb, ellentétes politikai csoportoknak is érdekében állott elhallgattatása. 1946. július 29-én és augusztus l-jén halálos áldozatokkal járó tömegmegmozdulások, lincselések voltak Miskolcon. Az áldozatok zsidó származásúak voltak. Az eseményeknek nagy nemzetközi visszhangja volt, a világsajtó is foglalkozott vele, s beárnyékolta Magyarország pozícióit a párizsi béketárgyalásokon. 1946. július 23-án az MKP Miskolcon rendezte meg a legnagyobb vidéki forintvédő tömegdemonstrációját. Mintegy 250 000 ember előtt beszélt Rákosi Mátyás. A környező megyékből is különvonattal érkeztek az emberek a párt mozgósítására. Itt hangzott el az az ominózus mondat, melyet sokan a szemtanúk közül úgy ítélték meg, hogy döntő szerepe volt a későbbi eseményekben: „...aki a forinttal spekulál, aki alá akarja aknázni demokráciánk gazdasági alapjait, fel kell húzni az akasztófára." 281 Nagy szavakat mások is használtak. Szakasits Árpád, az SZDP vezető politikusa az iparosok országos gyűlésén, 1946. július 15-én kijelentette: „Aki a forinthoz mer nyúlni, az eljuthat az akasztófáig. Ebben a kérdésben nem ismerünk könyörületet..." 282 A demonstratív, ellenséget kereső nagygyűlés után a miskolci kommunistáknak is fel kellett mutatni legalább egy forintrontó ellenséget. A város és a megye forintvédő bizottságokat szervezett, melyeknek feladata volt a feketézők, spekulánsok felderítése, leleplezése. A bűnbakok a Flórián malom vezetői lettek. Rejtő Sándort (a malom tulajdonosát) és Jimgreisz Ernőt (Auschwitzot is megjárt vezetőt) letartóztatták. A vád ellenük az volt, hogy háromszoros áron adtak el lisztet, mint amennyi a megengedett volt. Ezután jelent meg a „Leleplezték a Flórián malom feketézőit!" c. cikk a Szabad Magyarországban, hangsúlyozva a kommimista vezetők éberségét a feketézők elleni harcban. A kornmunisták „az elért eredményeiket" további hangulatkeltéssel próbálták fokozni. Diósgyőrben ez nem volt nehéz, mert az ellátási nehézségek, a nélkülö281 Szabad Nép, 1946. július 14. 282 FEKETÉM. 1983.11. p.
