Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

VÁROSPOLITIKA, KÖZTÖRTÉNET

célok viszont tartalmilag már nagyon közel kerültek a fasiszta pártok programjához. A Magyar Elet Pártja Lukács Béla volt főispánt indította a lista első helyén. Programbeszédében a munkásság érdekeinek kiemelt képviseletéről szólt. A kormány elfogadta a 48 órás munkahetet, bevezették a családi munkabér-rendszert, a kisfizetésűeknél adócsökkentésről beszélt. A régóta húzódó földreformról szólva 80 ezer hold egy év alatti szétosztását említette, s azt, hogy előkészítés alatt áll 175 ezer kat. hold felosztása a „kis-egzisztenciák" között. Lukács Béla kétségkívül ismerte Miskolc problémáit, így konkrét fejlesztésekről s az emögött lévő kormányzati támogatásról beszélt. (Külső városrészekben iskolaépítés, Miskolcon téli mezőgazdasági iskola, hűtőház, s a Diósgyőr-Miskolc közötti ellentét feloldása.). Miskolc és Diósgyőr „kapcsolatának rendezése" egyet jelentett Borbély-Maczky Emil politikai provokálásával, a város és megye ellentétének felemlegetésével. Borbély-Maczky ugyanis többször megfogalmazta, hogy a megye területéből egy kapavágást sem enged Miskolcnak, s tűzzel-vassal megakadályozza Diósgyőr egyesülését Miskolccal.

177 A MEP mellett Miskolc 22 körzetében csak a szociáldemokraták indultak, s a XX. századi választások történetében most fordult elő először, hogy 21 körzetben súlyos vereséget szenvedtek. Mivel a kisgazdák nem állítottak jelölteket, a két párt szavazati aránya 11796-3678 volt a kormánypárt javára. Az összes választók számát 19780 főben állapították meg, s közülük 16138-an éltek jogukkal. A nem igazolt, tehát a szavazásból kizárt személyek számát közel 2000 főben adták meg.

178 A miskolci baloldali bukás a választások után megmagyarázhatatlan volt. El lehetett fogadni azt, hogy az új választójogi törvény 5-6000 munkást zárt ki a szavazók közül, még azt is, hogy a zsidótörvények miatt kb. 2000 zsidó lakos nem szavazhatott, az viszont megmagyarázhatatlan volt, hogy egy szavazóhelyiség kivételével mindenütt a kormánypárt képviselőjére szavaztak többen. Főleg vonatkozik ez a sajószentpéteri kerületre s Diósgyőrre, ahol a választók mindig a baloldali politika mellett 177 THURZÓ NAGY L. 1965. XXVI. köt. (1939) 9. p. 178 BERÁNNÉ NEMES É.-ROMÁN J. 1979. III. köt. 30. dok. 109-110. p. 7-1