Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

VÁROSPOLITIKA, KÖZTÖRTÉNET

István váltotta fel, akinek a nagygyűlési beszédeiről ugyan számot ad a helyi sajtó, de hatékonysága nem mérhető. Reisinger Ferenc sokat foglalkozott a Gömbös-kormánnyal, de vezérén még 1933. július 2-án sem igazán tudott „fogást" találni. Elismerte Gömbös fokozódó népszerűségét, ami szerinte annak köszönhető, hogy még nem élt diktatórikus módszerekkel, másrészt annak, hogy a zsidó kérdésben revideálta korábbi álláspontját. Ettől függetlenül nem oldott a szorító munkanélküliségen, külpolitikájában pedig katasztrófával fenyegetően tartotta orientálódását a reakciós, fasiszta országok felé.

139 A változatlanul „ellenzéki" beállítódású Miskolc 1934-ben a helyhatósági választásokra készült. Az év egyébként is programdús volt, hiszen a városi önállóság kivívása, a megyétől való elszakadás negyedszázados évfordulóját ünnepelték. „Miskolci Hét" volt a neve annak a kulturális-művészeti-tudományos rendezvénysorozatnak, amellyel a város bemutatkozott az országnak. A díszközgyűlés megemlékezett azokról, akik a legtöbbet tettek a város önállóságáért, s határozat született arról, hogy nevüket a városháza belső falán, a díszterem mellett márványtáblán örökítik meg. A szoboravatások mellett zenei rendezvényt tartottak az avasi kilátóban, amely ekkorra készült el. Feltűnt, hogy az 1931ben itt zászlót bontó miniszterelnök nem jött el a rendezvényre. Sajnálatos módon nem maradt levéltári iratanyaga az 1934. évi törvényhatósági választásoknak. Mindössze a Reggeli Hírlap és a Népszava egy-egy tudósításából ismerjük az események egy részét. A Független Demokrata Párt és a Szociáldemokrata Párt 1929-hez hasonlóan, most is választási szövetségre lépett „Ellenzéki Polgárok és Munkások Szövetsége" néven. A 10 kerület közül 6ban négy-négy, 2 kerületben öt és 2 kerületben hat fős listát állítottak.

140 A Független Kisgazda Pártról és a Nemzeti Egység Pártjáról nincsenek adataink. A Népszava annyit közölt, hogy „a választási küzdelemben, amely 24 törvényhatósági bizottsági rendes és 24 póttagság betöltésére szolgált, két pártszövetség indult egymással szemben. A kormánypárti oldalon együtt volt az egységes párt 139 THURZÓ NAGY L. 1965. XX. köt. (1933-1934) 17-18. p. wo Reggeli Hírlap, 1934. december 4.