Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)
A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE
feltűnően csekély árukészlet volt. Viszont egyes nagyobb üzletekben, mint pl. Blum Mór fűszer- és vegyeskereskedésében óriási raktárkészlet volt." 578 1944 augusztus közepéig 160 volt kereskedőüzletet adtak bérbe új használójának, elsősorban a nagy üzleti forgalmat lebonyolító Széchenyi utcán. A volt zsidó üzletek cégérei és cégtáblái a helyükön maradtak, az indoklás szerint azért, mert „célszerűségi szempontokból egyelőre kívánatos, hogy legalább üzlettulajdonosváltozásig a régi firma legyen jelölve, mert az üzletazonosság csak így állapítható meg. 579 Az árukészlet és az üzletek értékesítése, kiutalása folytatásaként, részben azzal egyidőben kezdtek hozzá a volt zsidó lakások értékesítéséhez. A város jelentése szerint a kiutalás „csak tartózkodó mértékben folyik", kizárólag a bombakárosultak és a keleti arcvonalon szolgálatot teljesítők családjai között. így tehát „teljesen indokolatlan és céltalan a jogosulatlan igénylőknek sokszor hisztérikussá fajuló rohama a lakáshivatal ellen, mert a város vezetősége egyelőre lakásokat nem utal ki. Tartózkodnunk kell a lakások gyors kiutalásától azért is, mert számolnunk kell az esetleges további bombatámadásokra és a harctérről hazatérők számára is fel kell tartani lakásokat." 580 Amikor az üzletek árukészletének értékesítéséről és a befolyt pénzeknek a tulajdonos számláján történő elhelyezéséről, a kiutalt üzletek és műhelyek bérleti díjainak hasonló módon történő átutalásáról szóltak a híradások, a lakások kiutalásánál fel sem vetődött, hogy mi történik akkor, ha a tulajdonosok visszatérnek. 1944. szeptember 29-én (3.520/1944. M.E.Sz.), majd október 15én (120.971/1944. K.K.M. sz.) még két újabb rendelet jelent meg a zsidóktól elvett üzlethelyiségekkel kapcsolatban, de ezekre válasz már nem készült, hiszen sem a Pénzügyigazgatóság, sem pedig a 578 Blum Mórnak az Erzsébet tér 2. sz. alatt, a Városház tér felé eső homlokzattal volt a csemegeáruháza, s az üzlet jellege megmaradt az 1970-es évek végéig. Őt és feleségét is deportálták, felesége nem tért vissza, a fogalommá vált üzlettulajdonos neve nem szerepel az elhalálozottak listáján, de arról sem tudunk, hogy visszatérve igényt tartott volna korábbi üzletére. 579 Magyar Élet, 1944. augusztus 19. 580 Magyar Élet, 1944. augusztus 19.
