Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

1939. évi IV. tc. értelmében színkeresztény, vagy zsidó-e?", mennyi az üzleti tőkéje és az éves forgalma. A kamara által kijelölt bizottságok döntöttek ezután arról, hogy a kérvényező részesíthető-e áruellátásban, vagy kihagyható. Az indoklás már eldöntötte az üzlet sorsát. A vasáruk forgalmazásával 1942-ben 48 üzlet foglalkozott. Közülük 28-at minősítettek „szín-, vagy őskeresztény"-nek, 18-at zsidónak, s ekkor még (1944 áprilisáig) két „kedvezményezett" zsidó üzlet is nyitva tarthatott. A keresztény üzletek közül 6 kivételével mindegyik a zsidótörvények megszületése után alakult. Közülük a Varga Károly-féle vaskereskedés 1870-től, a Pigay Imre-féle üzlet pedig 1897-től volt jegyzett cég. Egyben legnagyobb üzleti tőkéje (93 000 pengő) és legnagyobb forgalma (évi 200-220 ezer pengő) is ennek a kereskedésnek volt.

562 Az újonnan alakult cégek közül Passuth Gyuláé vált ismertté a Lichteinstein u. 26. sz. alatt. Alaptőkéje és évi forgalma is 20-20 000 pengő között mozgott. A zsidó vaskereskedők közül Kun Lajos és Salczberger Jakab 1893-ban alapította cégét 40 000 pengővel (koronával), s évi forgalmát 200 000 pengőben állapították meg. Zsidónak minősítették a Magyar Kereskedelmi Vállalatot és a Miskolci Vaskereskedelmi Rt-t. Utóbbi a legnagyobb társas cég volt 320 000 pengő alaptőkével, s közel 2 200 000 pengő éves forgalommal.

563 A vaskereskedők között jelenik meg egy „bazár"-os is. A bazár kétféle értelmezést kapott mint a XIX. században megjelenő és a magyar nyelvbe beilleszkedő megnevezés. Egyrészt olyan kis üzletet jelent, amelyben sokféle árut kínálnak, másrészt jelenti a piaci, várási vegyes árusítást is.

564 Miskolcon 1938-ban 20000 pengő alaptőkével létrehozott, bőr, díszműáru, edény és háztartási cikkeket árusító üzletét nevezte el „Pesti bazár"-nak Wertheimer Elemér. (1942-től ő sem részesült alapanyagokban.) Volt olyan keresztény vaskereskedő, aki „nyugdíjas és az árut zsidónak adja el", ezért tőle az áruellátást megtagadták, s hasonlóképpen járt a Trauer Manó és fiai cég is, akik (valószínű első világháborús érdemekért) eddig 562 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 3949/1942. 563 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 3949/1942. 564 MTESz. 1967.1. köt. 261. p.