Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

senberg Gyula és Testvére divatáruháza (Széchenyi u. 22. sz.). A Hungária Áruház (Széchenyi u. 56. sz.) csak női divatruhát kínál, a „Merinó" már csak egyszerűbb, vidékies posztót, de van rőfös és vászonáru-nagykereskedésünk (6), valamint textil- és rövidárunagykereskedésünk is 7 üzletben.

267 Egy évtized múlva az üzletek száma több lesz, a textiltermékek forgalmazásában megjelenik a Bel- és Külföldi Áruforgalmi Rt., s hogy lépést tarthasson az úri és a polgári divattal a városlakó, a Kazinczy u. 12. sz. alatt divatlapkereskedés is nyílik. Ez tehát a kereskedelem kínálata, amellyel fel kellett hogy vegye a harcot, sőt megélhetéséért ezt eredményesen kellett hogy tegye a helyi ruházati ipar, a kisiparos. A férfiviseletből eltűnt az egyenruha, a háború után „hivatalosan" nincsen egyenruha-szabóság. (Valójában van, hiszen a vasutasok nagy piacot jelentettek.) Kiszorult a városból a népviselet is. Nincsen szűrszabó vagy gubakészítő, a kékfestőiparból viszont még 5-10 mester meg tudott élni. A kender- vagy lenrostból vásznat előállító takácsból az 1940-es években mindössze egyet írtak össze. A takácsok, vászonfehérítők, kelmefestők pedig a régi Miskolcon céhet alkottak, emléküket a Győri kapuban a Vászonfehérítő utca napjainkban is őrzi.

268 A süvegeseket, nemezsapka-készítőket a kalaposok váltották fel. (1930-1940 között 36-40-en leltek mvmkát a városban.)

269 A sujtásokat, ruhadíszeket készítő, díszgombokat előállító paszományos mesterségnek is egyetlen képviselője volt, halálával egy különlegesen érdekes szakma tűnt el a miskolci kézműipar történetéből. Az 1920-1940 közötti évtizedek jelentik a konfekcióipar térhódítását. Ebben a két évtizedben mind a férfi, mind a női szabók a legnépesebb szakmák közé tartoztak a városban. „Az ízlés finomodása a mérték szerint való szabóságnak kedvez" - írja Szulovszky János, utalva arra, hogy a gyári termékek mellett jobb minőségű és tartósabb maradt a kézműiparos áruja. Az a munka, amely egyedi volt, s nem tömegigényt elégített ki, létrehozott egy „kisegítő" mesterséget is, akik javították, tisztították a szabók termékeit. A férfiviseletnél aprólékosabb, összetettebb volt a női viselet, ezért 2

ft7 FÖLDES L. 1930. 90-97. p. 268 A mesterség történetét ld. GYULAI É. 2006. 147-155. p. GYULAI É. 2006. 197-205. p.