Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

VÁROSPOLITIKA, KÖZTÖRTÉNET

Az országgyűlés 1949. augusztus 18-án elfogadta a Magyar Népköztársaság alkotmányát, amely deklarálta a mimkások és a parasztok, tehát a dolgozó nép hatalmát. (Ez az alkotmány négy évtizedig, 1989. október 23-ig, a (III.) köztársaság kikiáltásáig volt hatályban.) Az alkotmányra alapozva 1950. január l-jétől átszervezték az ország korábbi közigazgatását. Kialakult az új megyerendszer, megszűnt az önkormányzatiság régi formája. Létrejöttek a kevés önállósággal rendelkező helyi tanácsok. Közigazgatási értelemben ez volt a korábbi korszak lezárása, befejezése. A NUMERUS CLAUSUSTÓL A HOLOCAUSTIG (VISSZATÉRÉS ÉS BEILLESZKEDÉS) A trianoni békediktátumot követően az országot általánosan jellemző társadalmi feszültségek gyors és hatékony reformokat kívántak, s ennek színteréül a gazdaságot és a szociálpolitikát jelölték meg. 1920-ban így született meg a felsőoktatás reformjának gondolt „numerus clausus" törvény, amelyet a földtörvény követett. (Ez volt az un. Nagyatádi-féle földreform, az 1920. XXXVI. tc.) A Teleki-kormány 1921 elején fogadta el az ún. rendtörvényt, amely az izgatást, a felforgató szervezkedést és cselekvést akár halálbüntetéssel is sújthatta. (1921. III. tc. Az állam és a társadalom rendjének hatályosabb védelméről.) A törvények érvényesülése és hatása is igen eltérő volt. A numerus clausus megítélése a hazai és nemzetközi politikában is éles vitát, szélsőséges véleményeket váltott ki. Egyik megközelítés szerint az értelmiség újratermelődését kívánta csökkenteni a zsidóság rovására, másik vélekedés szerint bármennyire is az emberi szabadságjogok sérelmét jelentette, nem volt kollektív diszkrimináció, így nem is tekinthető a későbbi zsidótörvények tudatos előkészítésének. Ismét más értelmezésben a törvény nemzetgyűlési vitájában megfogalmazódtak mindazon korlátozások, melyek 1938-ban és 1939-ben törvényerőre emelkedtek. A törvény elfogadására, majd megbuktatására (1922), később módosítására (1928) tett kísérletek jól mutatják a társadalom, a politikai pártok és a nemzetgyűlés tagjai véleményének megosztottságát. (Ami akkor még csupán éles vitákban elhangzott, később