Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

VÁROSPOLITIKA, KÖZTÖRTÉNET

tik jelentőségüket). A szövetséges SZDP-hez kötődő kapcsolatot a következőképp minősítették: „...továbbra sem tekinthető jónak, sőt egyes viszonylatban tovább romlott. Először a polgármester kérdés idézett elő nagy vitákat közöttünk, mivel látták, hogy ezt a kérdést nem lehet egyszerűen bennünket megrohamozva kierőszakolni, ezt abbahagyták. Most azonban főként a Diósgyőr-vasgyári szakszervezeti választások kérdése rontotta meg a viszonyt. A vasútnál egyes Peyeristák

342 megtartása. A törekvésünk oda irányult, hogy közös akciókba vonjuk bele a szociáldemokrata pártot, ez azonban csak kisebb mértékben sikerült."

343 A polgármester, Gálffy Imre személye körüli pártviták 1949-ben oldódnak meg, amikor Gálffy betegségre hivatkozással lemondott. Fekete Mihály MKP-s főispán február 21-én a közgyűlésen jelentette be távozását.

344 A szakszervezeti és párttagság „felügyeletét" nem lehetett ugyanúgy „megoldani", mint egy-egy kardinális személyi kérdést. A munkáspártok mögötti szervezett szavazó-hátteret az üzemi, vagy szakmák szerint szerveződő szakszervezetek alkották. Hasonló „mintavételek" és összehasonlítások voltak a párttagság esetében is. Már az 1947-es választásokat követően kimutatták, hogy Miskolc 22 üzemében milyen volt a párttagok aránya. Az SZDP tagjának vallotta magát 6320 fő, az MKP tagja volt 1117 fő, míg valamelyik más pártot 1125 személy választott. Az arány más Diósgyőr-Vasgyárban, amennyiben ott a gyár 44 egységében 4013 SZDP-tagot és 1421 MKP-tagot írtak össze. Ez a gyári mimkásság szavazóerejét mutatja, jóllehet az „értelmiség" pártviszonyulása nagyon megosztott. Az összeírást a szociáldemokrata dokumentumok között találjuk, tehát a torzítás lehetőségét ez már önmagában is hordozza. Adataik szerint a gyár műszaki (és egyéb) értelmisége 950 fő, s közülük 425 SZDP-, 106 MKP-tag. 419 fő az „egyéb" kategóriába tartozó, akikről nem lehet eldönteni, hogy melyik pártnak M

2 Peyer Károly (1881-1956) szociáldemokrata politikus, aki 1931-től az MSZDP parlamenti csoportjának irányítója volt. A munkásmozgalmi vezetőt a németek deportálták, ahonnan 1945-ben hazatért. Az 1947-es országgyűlési választások után - letartóztatása elől - külföldre távozott. Vö.: BÖLÖNY J. 1992. 365366. p. 343 B.-A.-Z. m. Lt. XXXIII. 53. 104. 1946-48. 344 B.-A.-Z. m. Lt. XXI. 502/a. 6. kgy/1949.