Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)
VÁROSPOLITIKA, KÖZTÖRTÉNET
megrongálódott 420 ember megsebesült, 206-an meghaltak. Elpusztult a vásárcsarnok 60%-a, a járványkórház 70%-a, az Erzsébet kórház 20%-a. A Tiszai pályaudvar 20%-a sérült meg, a rendező pályaudvar épületei elpusztultak. 255 A bombatámadás áldozatait napokkal később a tetemvári piactéren ravatalozták fel, s BorbélyMaczky Emil főispán búcsúztatta az áldozatokat. 1944. szeptember 13-án Diósgyőrre is több száz bomba hullott. Üzemek, házak omlottak össze, s 44-en haltak meg. A háborús szenvedések és megpróbáltatások elleni elégedetlenség kifejeződése volt 1944. szeptember 21-én a diósgyőri munkások újabb megmozdulása a német megszállás után. Ezen a napon a D/9 szereidé munkásainak 200-300 fős csoportja a gyár igazgatósági épülete felé vonult, útközben a munkások egyes csoportjai csatlakoztak, hasonlóképpen az 1943-as megmozduláshoz. Szónok most sem volt, de a tömeg békét, magasabb bért követelt. Kazinczy László igazgató azzal nyugtatta a tömeget, hogy külpolitikai kérdésekben a gyár vezetése nem kompetens, de a belső rendet minden eszközzel fenntartja, s a munkalehetőséget a bombakárok ellenére is biztosítani fogják. Beszédét azonban közbekiáltások szakították meg: „Nekünk nem romeltakarítás, és nem munka kell, hanem béke!" A gyárigazgató beszéde után a tömeg feloszlott, s visszatértek a munkahelyeikre. A rendőrség azonnal megkezdte a nyomozást, a valódi szervezőkig azonban most sem jutott el. A szervezők arra ügyeltek, hogy a hatóságok által ismert baloldali, kommunista szimpatizáns gyári mimkások nem is vettek részt a megmozdulásban. A jelszavakat kiáltozókat azonban regisztrálta a rendőrség, egyiküket le is tartóztatták. További szigorú eljárásra azonban nem került sor, a hadiüzemben féltek attól, hogy a tömeges letartóztatás munkalassítást, szabotázst vagy szándékos rongálást eredményezett volna. A hatóságok természetesen tisztában voltak azzal, hogy a „spontaneitás" mögött feltehetően egy rendkívül jól szervezett baloldali kezdeményezés húzódott meg. 256 A német megszállás 1944-ben azt is jelentette, hogy a magyarországi zsidóság sorsa megpecsételődött. Az nyilvánvaló volt, 2 K B.-A.-Z. m. Lt. XXI. 503/b. 12640/1945. 256 FEKETÉM. 1974. 108. p.
