Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)
VÁROSPOLITIKA, KÖZTÖRTÉNET
tetés vádját nem lehetett a tüntetőkre bizonyítani, mert a reggeli munkaszünet végére már mindenki visszament a munkapadjához, és összetűzésekre sem került sor. A résztvevők és a szervezők csak annyiban sértették meg a hadiüzem szabályzatát, hogy a kérésüket nem küldöttség útján, hanem csoportos felvonulás során juttatták el a gyár vezetőségéhez. A diósgyőri akciónak híre ment, napokig tartottak a kihallgatások. Simon Albertet és Turóczy Lászlót letartóztatták, de kellő bizonyítékok hiányában nem állították hadbíróság elé őket. Oszip Istvánt, az egyik szervezőt bevonultatták. 248 1943-ban az állami költségvetés tárgyalásakor a szélsőjobboldali pártok erőteljesen követeltek a kormánytól a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek betiltását, feloszlatását. Az 1943. december 13-i miskolci szociáldemokrata nagyválasztmány az alábbiak szerint reagált a vádaskodásokra; „Vagyunk mi is olyan magyarok, sőt jobbak, mint azok, akik tőlünk újra és újra bizonyítékokat követelnek." 249 A borsodi szociáldemokraták ülésén Kéthly Anna, Szakasits Árpád, mint országos vezetők, élesen utasították vissza a jobboldal vádaskodásait. A „szabadság" és a „függetlenség" követelése mellett szót emeltek a politikai jogok megnyirbálása, a fasiszta szövetségi rendszerhez való csatlakozás és Magyarország háborús szerepvállalása ellen. Ez a miskolci választmányi ülés azért volt jelentős, mert a teheráni konferencia után - ahol Nagy-Britannia, a Szovjetunió és az Egyesült Államok egyeztették a háború befejezésével kapcsolatos elképzeléseiket - az első olyan alkalom volt, ahol az SZDP nyilvánosságra hozta az aktuális nemzetközi helyzetre vonatkozó álláspontját. A belpolitikai háttér természetesen az volt, hogy a különbéke ügyében tapogatódzó Kállay Miklós miniszterelnöksége időszakában, kissé „lazább" légkörben mód nyílt arra, hogy az SZDP is bátrabban fogalmazza meg kritikáit és kétségeit. A Kállay-kormány időszakában (1942. március 9.-1944. március 22.) a németeknek szánt burkolt üzenet volt, hogy előtérbe kerültek a napi propagandában a függetlenségért harcoló nemzeti hőseink, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos tetBERÁNNÉ NEMES É. 1969/3. 124. p. 249 Népszava, 1943. december 14.
