Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

dos kivitelnek köszönhető. Kandó Jánosné menyasszonyi arcképének és Szendrei Jánosné portréjának is ezek a legfőbb erényei (1870 körül). Ma is élvezetesek a javarészt 60x50 cm méretű arcképek, bár azok kissé szenvelgős lelkületükkel egy letűnt kort idéznek egy olyan városban, ahol épp Kraudy kapcsán láttuk, a nemzeti romantikus festészet is megjelent az asszimiláció kifejeződéseként. Latkóczy igazi festői erénye két önarcképén mutatkozik meg, ahol a forma mögött rejtőző jellem feltárásával szabadon foglalkozhatott. A város kulturális élete szempontjából nem annyira az otthonok zárt világában létező portrék a fontosak, sokkal inkább a közösség egészére hatással lévő alkotások. Az egyházak saját híveik részére hozzáférhető műveket készíttettek, ami évszázadokon keresztül nemcsak a közösség lelkületét tükrözte, hanem lényegesen formálta is azt. Amikor a fogadalmi szobor már a forgalmas szabad téren hirdeti a hálát és a hódolatot, akkor már a felekezetektől függetlenül értesül arról mindenki. Városunk - hasonlóan, mint a monarchia legtöbb településével - ezeket a szép barokk együtteseket tekinti az első köztéri alkotásainak. Az 1738-ban Mindszenten emelt pestis oszlop, vagy az egy év múltán Diósgyőrben állított, de ugyanazon műhelyből kikerült Immaculata (Szeplőtelen Mária) szoborkompozíció egyazon gyökérből sarjad, s az ellenreformáció eszméjét hirdeti.

491 Pálos szerzetesek és fráterek munkája, olyan katolikus rend egyházi tagjaié, akik mint a magyar alapítású vallási közösség élvezték a királyok támogatását, kiváltképp Nagy Lajosét. A diósgyőri Mária-szobor kiegészítő programja a két Árpád-házi király Szent István és Szent László tisztelete, ami részben az előbbiekből, másrészt a XVIII. században általános történelmi múltat felelevenítő koncepcióból fakad. Pár év múltán kiteljesedik az utasok védőszentjének, Nepomuki Szent Jánosnak alakjával csakúgy, mint a mindszenti „Csupros Mária", hiszen valaha forgalmas út mentén áll mindkettő. (Ez utóbbin egykor az örmény katolikusok kedvelt két szentje Lőrinc és Sebestyén volt található.) A kálváriák építése is rekatolizációs elképzelésekből indult ki. Nálunk 1864-re készült el, de akkor már romantikus neogót stílusban. Tervezője Rudolf Antal. A domborműves stációképeket a svéd származású miskolci kőfaragó művész, Dahlstrőm (Dallstrőm) József nevével szokták kapcsolata hozni. A feljegyzések említést tesznek m Vö. GYULAI É. 1997. I. köt. 172-202. p., TÖRÖK J. 1997. 2. köt. 21-40. p. és LOVÁSZ E. 2000. 66. p.