Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

selte a legnagyobb adózók között a gyáripart, de legkésőbb 1890-re mindhárman kiestek a legnagyobb adózók sorából, viszont Markó Pál és Koós Miksa esetében önmagában ez a tény még nem jelentette azt, hogy vállalkozásuk csődbe jutott volna. Ok ketten haláluk miatt estek ki a csoportból, örököseik valamilyen formában tovább folytatták az üzletet és ők maguk is virilisek lettek (vagy voltak már korábban is). Markó Pál már a család harmadik nemzedéke, amelyiknek a - főleg talpbőröket, egyéb ruházati bőrárut és gépszíjat előállító

125 rozsnyói gyár a tulajdonában van. Az értékesítéssel is ő maga foglalkozott, mint ahogy a virilisjegyzékek is hol bőrgyárosként, hol bőrkereskedőként tüntették fel. A kereskedést Markó Pál halála után felesége folytatta, a gyárat viszont orvossá lett fia 1908-ban részvénytársasággá alakította, mint ahogy 1893-ban Koós Miksa majolika gyárát is annak fia, Soma, aki kereskedőként és a Miskolci Hitelbank alelnök-vezérigazgatójaként vált ismertté. A majolika-gyárat Koós Miksa alapította 1885-ben,

126 három évvel korábban létesített porcelánfestő műhelyéből. A gőzerőre felszerelt üzemben kezdetben 76, 1891-ben pedig már - tanoncokkal együtt - 72 munkás dolgozott.

127 A tömegigényeket kielégítő kőedényt és majolikát, lámpafelszerelési tárgyakat Magyarországon kívül Ausztriában és Galíciában értékesítette, de nagyobb mennyiséget szállított a Balkánra is, ahol a bulgár fejedelem udvari szállítójává nevezte ki.

128 Az üzem a külföldi megrendelések ellenére is egyre kevesebbet termelt, korszerűbb, nagyobb teljesítményű gépekre lett volna szükség. Mivel a beruházásra magánerőből nem volt lehetőség, a pótlólagos tőkebevonás bevett formája, a részvénytársasággá alakítás látszott a legjárhatóbb útnak. Teljesen életképteleneknek bizonyultak a háborús konjunktúra hatása alatt indult gyárak, mint Schweitzer Albert faárugyáros varrógépgyára vagy Szabó Béla gyógynövény-kereskedő szappangyára. A tőkés mezőgazdasági termelés és a polgári életforma szükségleteit kielégítő termékek gyártásával foglalkozó üzemek tulajdonosai, mint Pick Jakab bútorgyáros, stabilan meg tudtak kapaszkodni a legnagyobb adózók sorában. 125 SZENDREI J. 1911. V. köt. 750. p. 126 SZENDREI J. 1911. V. köt. 737. p. 127 A Miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése... az 1885-87. években. Miskolc, 1888. 51. p. és 1892. 85-86. p. l2

* SZENDREI j. 1911. IV. köt. 738. p.