Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

A múlt században építész megnevezéssel felvett személyek kizárólag a kivitelezést szervező építési vállalkozók voltak, akik esetleg saját szükségletük kielégítésére téglagyárat haszonbéreltek, mint Lachs Gyula és Blau Gyula. A tervező mérnök már XX. századi kategória és értelmiségi foglalkozás. Az 1884-es miskolci naptár, amely ebben az időben a lak- és címjegyzéket pótolta, három építési vállalkozót - Lachs Gyula, Kobek József, Blau Gyula - tüntetett fel. Mindhármuk nevével találkozunk a virilisek között is. Az 1878 után meginduló építési hullám - maguk is háztulajdonossá váló - vállalkozói ők, akik a város részéről megrendelt, viszonylag nagy jövedelmet biztosító útburkolási munkálatoknak és a sorra épülő hivatali épületek kivitelezési munkáinak a vállalkozói, de ők végezték a színház építését is.

119 Befektethető tőke nélkül nem működhettek sikeresen, amit az is mutat, hogy jelentős készleteket halmoztak fel, ők maguk előlegezték az építőanyagot

120 és téglagyárat vagy más építőanyagelőállító üzemet is működtettek. Mindezek jelentős kockázattal jártak. A nagyobb városi középítkezések befejezése után a századforduló körül ezek a vállalkozók kiestek a legnagyobb adózók közül, de így is 10-18 évet töltöttek e csoportban. Egyedül Lachs Gyula került be pénzintézet, a Miskolci Hitelintézet vezetőségébe. Három pénzintézet részvényesei között találjuk, 40 db részvénnyel. Az építési vállalkozók közül egyedül ő volt tagja a Nemzeti Kaszinónak. Az 1878-as nagy árvíz után meginduló, az egész városképet átformáló építkezések nem egyszerűen a hagyományos építési kisiparban érdekeltek vagyonának a megnövekedését eredményezték, hanem megteremtették az építési vállalkozó típusát. Alátámasztja ezt, hogy a fizikailag is építéssel foglalkozók közül senki sem került be a legtöbb adót fizetők közé. 1885-ben 10, 1912-ben 21 ács lakott a városban,

121 de egyikük adója sem érte el azt az összeget, ami tulajdonosát bejuttathatta volna a virilisek közé. A hat cserépfedőnek is kevés volt ehhez a jövedelme. A legkülönbözőbb társadalmi rétegekből kerültek ki azok, akik kihasználva az építési konjunktúrát, tőkéjük egy részét építőanyaggyártásba és forgalmazásba fektették, mint például Csáthy Szabó István gyógyszerész. Furman János ügyvéd is nevezetesebb volt téglagyáráról, mint eredeti foglalkozásáról, de megtalálható itt a cementlly B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1902. 4480/880. 120 B.-A.-Z. m. Lt. VIII. 701. 5/d. 121 VANCZA M. 1885.