Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

gyei törvényhatósági bizottságnak is. A kereskedést Markó Pál özvegye is fenntartotta, de az ő jövedelmének tekintélyes része bérbe adott Városház téri bérházából származott. Fiát Bécsbe küldte egyetemre, ahonnan orvosi diplomával tért haza és 39 éves korában vármegyei főorvosként került a legtöbb adót fizetők névsorába. A gazdasági elit tagjainak egy csoportja a Felvidékről származott Miskolcra, ahol nemcsak gazdasági kapcsolataik, de evangélikus vallásuk és házasságaik is összetartották őket és nem hiányoztak a Nemzeti Kaszinó tagjai közül sem. A meginduló építkezésekkel kapcsolatos a fa-, vas- és üvegkereskedelem képviselőinek a megjelenése a legnagyobb adót fizetők között. Számuk messze elmaradt a terménykereskedők mögött, 18%uk viszont a legmagasabb adókategóriában szerepelt. A vaskereskedelem a feldolgozott vas- és fémáruk forgalmazásával foglalkozott, a nyersvasat és az acélt a diósgyőri gyár forgalmazta. Az I. világháború előtt mindössze négy vaskereskedő - Kupfer Mór, Kubacska István, Lichtenstein József és Varga Jakab - került be a legtöbb adót fizetők közé, ahol öt, tizenkilenc, huszonöt és negyvenegy évig maradtak. Míg a bor- és a terménykereskedő virilisek valamennyien a korábban jogfosztott zsidóság soraiból emelkedtek fel, a vaskereskedők között két régi polgárt (Kubacska és Lichtenstein) is találunk. A továbbiakban ők ketten játszottak kiemelkedő szerepet, igen erőteljesen bekapcsolódva a kapitalizálódó gazdaság vérkeringésébe pénzintézeti és ingatlanbefektetéseikkel. A négy vaskereskedőnek 19 háza volt és ketten földbirtokot is vásároltak. Hárman foglaltak helyet két-két pénzintézet igazgatóságában úgy, hogy Kubacska István a századfordulón a vezérigazgatói, Lichtenstein József pedig az elnöki pozíciót töltötte be amellett, hogy az előbbi egy, az utóbbi négy ipari részvénytársaság igazgatósági tagja is volt. Tőkéjük egy részét részvényekbe fektették, más részét viszont tovább forgatták és újabb vállalkozásokba kezdtek. Későbbi gazdasági fejlődést megalapozó vállalkozások ezek, főleg a közlekedés és a hírközlés területén. Különösen kiemelkedik e szempontból a Lichtenstein család, amelyik rendkívül sokat tett a közlekedés - mind a személyszállítás, mind a fuvarozás korszerűsítése érdekében. Idősebb Lichtenstein József - összefogva a Fűrész fűszerkereskedő céggel, amelyhez családi kapcsolatok is fűzfék - az 1830-as évek elején kereskedőtársaságot alapított a Tiszán érkező áruk továbbszállítására. A Társaság a tiszakeszi rakodóállomásról továbbította az árut. Kapcsolatban voltak a nagy felvidéki ke-