Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

MISKOLC FEJLŐDÉSÉNEK JELLEMZŐI A DUALIZMUS IDŐSZAKÁBAN Összegezés - VERES LÁSZLÓ

Az értelmiség érdekeltebb volt a gazdaságban, mint a közműveltség és a tudomány fejlesztésében. Ami kulturális téren létrejött, az rajtuk kívül jött létre vagy magánvállalkozásként, kereskedelmi érdekből (ld. sajtó, könyvkiadás, mozi), vagy ténylegesen a művészeti, irodalmi törekvésektől vezérelve alulról jövő szerveződésként (pl. BorsodMiskolczi Múzeumi és Közművelődési Egyesület). Ezek mozgatói a városba máshonnan érkezett tisztviselők (pl. Balogh Bertalan) és mellettük egy rövid életű írói csoport. A város vezetése egyedül a színház és az oktatásügy támogatását vállalta magára. Valódi tudományos elitről sem beszélhetünk Miskolcon az intézményrendszer teljes hiánya miatt.

651 Végezetül pedig megkíséreljük Miskolc helyét és szerepét meghatározni a dualizmus kori Magyarország települési szerkezetében. E tekintetben nem könnyű a helyzetünk, mivel nagyon kevés az olyan monográfiák száma, amelyek a Miskolchoz hasonló, vagy közelítő nagyságú városokról szólnak. A legközvetlenebb összehasonlításra Szeged és Debrecen ad lehetőséget monográfiái segítségével.

652 Mindkét alföldi város jóval nagyobb kiterjedésű területen feküdt, mint Miskolc. Határuk a miskolci 13 000 kat. holddal szemben 185 ezer és 166 ezer kat. hold körüli nagyságú volt, miközben lélekszámuk megközelítően vagy alig több mint duplája a miskolcinak. A lakosság nagyobb része nyilvánvalóan - a földrajzi adottságukból következőn is - mindkét városban őstermelő volt. Az iparosok, kereskedők számarányát tekintve Miskolc Debrecent és Szegedet egyaránt megelőzte a XIX-XX. század fordulóján. A pénz és a hitelélet területén megközelítőleg azonosak a mutatók. Megítélésem szerint az ilyen számszerű adatokon nyugvó összehasonlítások nem tükrözik a valóságot, minden reális állapotot nélkülöznek, mivel ezek a városok eltérő történelmi fejlődésűek, más volt a jogi státuszuk stb. Úgy tűnik, hogy az összehasonlításra másféle módszereket kell alkalmazni. Az egyik ilyen módszer Keleti Károlyé volt, aki 1871-ben készült munkájában a népesség nagyságát, a foglalkozási szerkezetet, a műveltségi viszonyokat, a vagyonosságot, a polgári életmódot jelző cselédszámot és a városias ház és lakásviszonyokat vette alapul a városok sorrendjének meghatározásához. Az általa megállapított orszá651 TÓVÁRI J. 1997.124. p. 652 GAÁL E. 1991., GUNST P. 1997.