Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

MISKOLC FEJLŐDÉSÉNEK JELLEMZŐI A DUALIZMUS IDŐSZAKÁBAN Összegezés - VERES LÁSZLÓ

áruforgalom alakulását, irányait a pénz- és hitelélet szabályozta. Kezdetben a helyi kereskedőtőke szerepe érvényesült a folyamatokban. A századfordulótól azonban már a fővárosi és a többnyire a főváros által közvetített külföldi nagytőke hatása. A helyi nagybirtok és kereskedőtőke képviselői voltak azok, akik a különböző ipari vállalkozások megindításánál bábáskodtak, akik közepes nagyságú ipari üzemek létrehozására voltak képesek. Nagyobb méretű vállalkozásaikat fékezte a tőkehiány, illetve az idegen tőke behatolása a város környékén fellendülő vasiparba, szénbányászatba. Ez is közrejátszott abban, hogy a városi iparfejlődés csak a kis- és középvállalkozások irányába mozdult el és a gyáriparnak még csak a csírái fedezhetők fel korszakunkban. A robbanásszerű gazdasági fejlődés a város határain kívül, Miskolc közvetlen közelében következett be a vaskohászat és a bányászat fellendülésével, ami nem maradt hatástalan Miskolc népessége alakulását, társadalmi szerkezetének változását illetően sem. Az egykori kétpólusú társadalmi szerkezet sokpólusúvá válásának gyakran keserves folyamata korszakunkban kezdődött el számos nehézséggel, ellentmondással és megoldhatatlannak tűnő problémával terhelve a város életét. A társadalmi szerkezet változásának jellemzését megelőzően feltétlenül szükséges szólnunk a népességi folyamatok sajátosságairól, a szerkezetváltások eredményeiről. Miskolc és környékének népessége egészen a XIX. század végéig gyorsuló ütemben növekedett, majd a XX. század első két évtizedét a lassuló növekedési ütem jellemezte. Diósgyőrött és a falvakban általában magas, 10 ezrelék feletti volt a természetes szaporulat, míg ennek mértéke a történeti Miskolcon végig 10 ezrelék alatt maradt. A természetes szaporulatot lényegében véve mindenütt a bevándorlási többlet (vagyis a tényleges és a természetes szaporulat közötti különbség) támogatta.

641 Ennek mértéke azonban eléggé eltérő volt. Az első világháború előtt a bevándorlás Miskolcon és Diósgyőrött igen magas volt, Görömböly, Hejőcsaba és Szirma esetében viszont a bevándorlás csúcsidőszaka az 1920-as évekre tehető. Miskolc esetében különleges jelentősége van a felekezetek természetes szaporulata vizsgálatának is, mivel a város hosszú századokig tisztán református vallású volt. A tősgyökeres reformátusok természetes szaporulata a korszak folyamán többször ért el negatív, mint pozitív értéket, a felekezet lényegében már a XIX. század 541 Ld. jelen kötetben FARAGÓT, tanulmányát.