Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

MISKOLC FEJLŐDÉSÉNEK JELLEMZŐI A DUALIZMUS IDŐSZAKÁBAN Összegezés - VERES LÁSZLÓ

kedési infrastiuktúrája kiépítésének. A pénz- és hitelintézetek közül a külföldi példák nyomán elsőször leginkább a takarékpénztárak terjedtek el. Az 1848-ig létrejött három tucatnyi takarékpénztár egyike volt a miskolci, amely az ország középső, alföldi területén elsőként alakult meg a szegedivel együtt 1845-ben, megelőzve a debrecenit.

633 A kiegyezést követően alakultak meg az első bankok a városban, amelyek a takarékpénztár humanitárius célokat szolgáló, szegényebb rétegeket takarékosságra ösztönző törekvésével szemben kimondottan a kereskedelmi élet serkentését és monopolizálását kívánták elérni. Ezt meg is tehették, hiszen a befizetett részvénytőke és az alapszabályilag megállapított tőke bankonként jóval magasabb volt, mint a takarékpénztáraké. A kereskedelmi élet monopolizál ás áb an különösképpen a Miskolci Hitelintézet járt élen, miután felépítette terményraktárát. A Miskolci Hitelintézet és a Borsod-Miskolci Hitelbank 1867-ben illetve 1869-ben történt megalapítása után 24 évet kellett várni arra, hogy a pénzintézetek száma gyarapodjék a városban, miközben az országban a bankok és a takarékpénztárak száma megkétszereződött, a szövetkezeteké pedig négyszeresére emelkedett. A XIX. század végi és a XX. század eleji pénz- és hitelintézet alapítások eredményeként az 1910-es évekre 12 bank és takarékpénztár, valamint 3 hitelszövetkezett működött Miskolcon, ami azt jelenti, mintegy 5 ezer lakosra jutott egy pénzintézet. Ez kedvezőbb arány, mint néhány jelentősebb városé (pl. Szeged, Győr, Pozsony), de a törvényhatósági jogú városok többségében a népességhez viszonyítva nagyobb számú intézet működött.

634 A pénz- és hitelintézetek legjellemzőbb üzletága a váltóleszámítolás, a takarékbetét kamatozásra történő elfogadása és a jelzálogkölcsön volt, vagyis az a hitelforma, amelynél a zálogtárgy az ingatlan. A miskolci bankok és takarékszövetkezetek betétállománya 1870-1899 között közel tízszeresére növekedett, majd az elkövetkező tíz esztendő alatt az 1899. évi állomány majdnem megduplázódott, közel 36 millió koronára nőtt. Ez utóbbi növekedés összefügg a mezőgazdasági termékek értékesítésének kedvező helyzetével, konjukturális időszakával. A takarékkönyvek átlagos értéke jóval meghaladta az országos átlagot, a betétállomány nagysága a szegedihez és a debrecenihez hasonló szinten mozgott. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy az or«

3 VARGHA G. 1896. 82-92. p. 634 Ld. erre nézve a kötetben KÁPOLNAI I. tanulmányát.