Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

MISKOLC FEJLŐDÉSÉNEK JELLEMZŐI A DUALIZMUS IDŐSZAKÁBAN Összegezés - VERES LÁSZLÓ

Zemplén, Szabolcs, Heves és Nógrád vármegyék termelői értékesítették árujukat. A XX. század első éveiben 5-700 vagon sörárpa került forgalomba.

624 Miskolc Orbán-napi gyapjúvására is országos jelentőségű volt. A XIX. század elején még Belgiumból is érkeztek kereskedők a vásárra. A XIX. század végén már a Miskolci Hitelintézet Közraktárában tartották a vásárokat, ahová Borsod, Gömör, Heves, Kishont és Zemplén megyékből érkezett az áru 700-1100 szák menynyiségű. Az 1890-es években a budapesti gyapjúaukciók mellett a miskolci vásárt tartották a legjelentősebbnek, ahová évről évre egyre több árut szállítottak be a környező vármegyékből. A XX. század első éveiben az értékesített gyapjú mennyisége évente 2-4000 bála között váltakozott.

625 A XIX. század fordulóján Miskolc az ország egyik jelentős, az észak-magyarországi régió meghatározó kézművesipari centrumának számított. Miskolc ugyan nem érte el Debrecen 50%-os, vagy az iparosodott felvidéki, dunántúli városok magas arányait, de az iparosok összlakosságon belüli 30%-os aránya nagyon magasnak, az ipari tevékenység a lakosság életében, megélhetésében, illetve a város arculatában meghatározónak mondható.

626 1872-ben az ipartörvény értelmében 28 céh oszlott fel. Ekkor 1525 iparos élt Miskolcon, akik döntő részben a köznép, elsősorban a parasztság számára termeltek, s ebből következően vásározó iparosok is voltak egyben. Ez az iparos réteg versenyképtelen volt a gyáripari termékekkel szemben, s ebből következően jelentős számban adták vissza iparukat. Miközben Miskolc lakosságának száma folyamatosan emelkedett, a kézművesiparosok létszáma és összlakosságon belüli számaránya csökkent, illetve romlott.

627 1 883-ban már az ezret sem érte el a számuk, ami azt jelentette, hogy az összlakosság alig 15%-a élt meg kézművesipari tevékenységből.

628 A kézművesipar struktúrája az 1890-es évekre nagymértékben átalakult. A piacra termelő kézműves mesterségek visszaszorulásával párhuzamosan fejlődésnek indultak a szolgáltató iparágak, mint az építő-, a fémfeldolgozó- és a ruházati ipar egyes ágai, s új ipari tevékenységi formák - köztük a fényképész, géplaka624 SZENDREI J. 1911. IV. köt. 798. p. 625 A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara jelentése 1893. 43. p., 1894. 29. p., 1901. 16. p., 1902. 34-35. p., 1903. 73. p., 1904. 53. p., 1905. 48. p., 1906. 45. p. «

6 Vö. FARAGÓT. 2000. 596. p. ft27 Vö. SZENDREI J. 1911. IV. köt. 636. p. 1,28 Borsodmegyei Lapok 1884. április 1. sz.