Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

titkárságon. 1840-1844 között balladát, szatírát, verset írt, naplót kezdett vezetni. Világi és egyházi, sokoldalú irodalmi tevékenységét az Akadémia azzal ismerte el, hogy 1880-ban tiszteletbeli tagjává választotta. Széles körű munkásságának része volt, hogy egyházmegyéjének népiskolai felügyeletével is megbízták. Munkái közül kiemelkedik Kazinczy Ferenc emlékezete (1860) és Szent István király ünnepének jelentősége (1868) című nyomtatásban megjelent két alkotása. (Életében 35 könyve jelent meg, s 1841-1897 között vezetett naplója 16 füzetben kéziratban maradt meg.)

612 A tudományos élet miskolci képviselőit általánosan jellemezte az első világháború kitörése előtti időszakig, hogy alapszintű iskolai tanulmányaikat Miskolcon kezdték és végezték. Miskolcról a jogi és teológiai ismeretek megszerzésének további útja Sárospatak és Eperjes volt. A tanulás azonban minden esetben összekapcsolódott a német nyelv megismerésével. Nem találkozunk olyan fiatallal, aki hosszabb-rövidebb időt ne töltött volna Lőcsén, vagy Kézsmárkon. (Ugyanígy volt az fordítva is, onnan magyar szót tanulni jöttek Miskolcra azok, akik jogi, vagy papi, esetleg műszaki vagy orvosi pálya mellett kötelezték el magukat.) Miskolcról Pest, Buda és Bécs, vagy Prága volt a további ismeretszerzés, elmélyítés útja. Ezt Európa számos városában eltöltött szakmai és nyelvi gyakorlat követte. A legjobbak maradtak a fővárosban, Pozsonyban, vagy Bécsben, akiknek a kötődése erőteljes volt Miskolchoz, úgy tértek vissza alig túl harmincadik életévükön, hogy „Európát jártak" voltak, számosan - főleg orvosok - több szakterület ismeretéből hoztak oklevelet, a jogászok pedig diplomájuk előtt és után megfelelő gyakorlatot szereztek az országgyűléseken. Nemcsak több nyelven írtak és beszéltek, hanem ha tudományos publikációs tevékenységre vállalkoztak, a szakkönyveket a fővároson keresztül külföldről szerezték be. Tanulmányaik, vagy könyveik nagy gyakorisággal jelentek meg Budán, Pesten, Pozsonyban és Bécsben. A város tudós értelmiségi elitje, a tudományok művelői így részeseivé váltak az egyetemes tudományos életnek, ismerői és alakítói voltak a magyar kultúrának. M- CSORBA Z. 1994. 81-82. p.