Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

különböző szaklexikonok őrzik nevüket és munkásságukat, tehát érdemük, hatásuk túlmutat a városon. Valamennyien olyan publikációs tevékenységet végeztek, amely nélkül a város monográfiája hiányos lenne. A jogtudomány képviselőit két ok miatt volt nehéz „elkülöníteni" tudóstársaiktól. Egyrészt azért, mert a XIX. században csaknem minden, a tudománytörténet szempontjából figyelmet érdemlő személy jogvégzett volt, másrészt azért, mert ha megmaradt szakmájánál, s azt oktatta, vagy tudományos (akadémiai) szinten művelte, nem térhetett vissza Miskolcra, hiszen szakmája kiteljesítésére, magas szintű képviseletére itt nem volt lehetőség. Ilyen volt Suhajda János (Miskolc, 1818-Budapest, 1881) aki 1864-től az Akadémia levelező tagja lett. A polgári perrendtartásról, a közjogi kérdésekről, a honosítás témaköréről, vagy Magyarország közjogáról írt munkái 1850-1870 között tananyagként is használatosak voltak. A kiegyezés után az igazságügyi-minisztériumban dolgozott, majd a Királyi Kúria bírójaként vonult nyugalomba, s halt meg a fővárosban. Hasonló Miskolc Pest „ívet" mutat Pompéry János (Miskolc, 1819-Budapest, 1884) életútja és szakmai pályája is. Miskolcon megtelepedett görög kereskedő család harmadik generációját képviselte, s iskoláit is itt, a görögök európai hírű tanodájában kezdte. Szakmai karrierje alakulásában sokat segített Szemere Bertalannal való kapcsolata, de ez hátrányára is vált a szabadságharc után. Ezért egy ideig a Pesti Napló cikkírója volt, szívesen foglalkozott irodalmi és színházi témákkal, kritikával. 40 évesen ő is tagja lett az Akadémiának, s a pesti főügyészségen dolgozott, miközben az államjog témakörében számos tanulmánya jelent meg.

587 A jogászból lett jogász-politikusok közül nemcsak a várostörténet, hanem a köztudat is őrzi Soltész Nagy Kálmán (Miskolc, 1844-Budapest/Miskolc, 1905) nevét. A városnak 1878-1902 között polgármestere volt, az árvíz utáni újjáépítés, és a modern városrendezés kezdeményezője, s következetes képviselője. írásai kevésbé ismeretesek, néhány újságcikken, közgyűlési - nyomtatásban is megjelent - beszámolóján kívül (amelyek azért egy-egy év történetírásának is tekinthetők) az árvízi kárjelentését és az újjáépítés programját ismerjük. Szellemi felkészültsége, városirányítási koncepciója elsődlegesen a XIX-XX. század városépítészetében, városképében öltött testet. Bár 5Í!7 DOBROSSY I. 2002.113-214. p.