Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET
pedig az osztrák-olasz hadszíntérre került, s csak négy év múlva, 1861-ben szerelt le. Sokoldalú érdeklődését kielégítve 1863-ban fényképész lett, s műhelyt is nyitott Kőszegen, közben madarak preparálásával foglalkozott. így került a kolozsvári múzeumba, ahol 18641871 között autodidakta módon a természettudomány néhány szakterületének jeles ismerőjévé, gyakorlójává vált. A madarak vándorlása figyelmét az ornitológia felé fordította. (Első tanulmányát a kabasólyomról írta.) A Mezőség faunájával, ásványokkal és csontleletekkel foglalkozva a kolozsvári múzeum szakgyűjteményének egyik megalapítója lett. Első nagy monográfiája az 1870-es években Magyarország pókfaunájáról készült. Ez a munka is segítette abban, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa lett 1875-től, s közben folytathatta politikai publicisztikai tevékenységét. Az 1890-es években a „Madarak hasznáról és káráról", valamint „A madárvonulás elemei Magyarországban 1891-ig" című munkái jelentek meg. E kutatások további segítésére megalapította az ország első madártani intézetét, s annak két tudományos folyóiratát. A zoológia területén elsősorban a halászattal foglalkozott, s így jutott el a magyarok egyik ősfoglalkozásának, a pásztorkodásnak néprajzi kutatásához. Tapasztalatait 1887-ben „A magyar halászat könyve" című munkájában adta közre. A pásztorkodás tárgyi emlékanyagát viszont az 1896. évi millenniumi kiállításon tárta az érdeklődők elé. A magyar ősfoglalkozások köréből számos könyvet írt, így a halászatról és a pásztorkodásról. A nyelvészet felé történt kalandozását bizonyítja halála évében megjelent könyve „A magyar pásztorok nyelvkincse" címen. Herman Ottó kutatásai, illetve előadásai és nagy tudományos vihart keltett publikációi után indult el a magyarországi ősember kutatás (1892. Miskolc-bársonyházi kőszakócák megtalálása), majd a XX. század elején a bükki barlangok, így a Szeleta-barlang ősrégészeti feltárása. „Nemcsak a tudományok több ágát művelte kimagasló szinten - írta róla Szabadfalvi József -, hanem a közélet számtalan aktualitása felkeltette figyelmét." 576 így foglalkozott a szőlőkultúrát pusztító filoxéra elhárításával, de 1906-tól nevéhez fűződik a „Madarak és fák napja Magyarországon" c. füzetének megjelentetésétől a modern természetvédelem gondolatának felvetése is. 576 SZABADFALVI J. 1996. 7-8. p.
