Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET
ban maradt 1945-ig, arányuk azonban az 1929. évi XXX. tc. értelmében az 50%-ról 2 /5-öd részre csökkent.) A törvény indoklásában kimondták, hogy azok, akik az önkormányzat költségeihez, a jótékonysági tevékenységhez, a közhasznú beruházásokhoz jelentősebb mértékben járulnak hozzá, azoknak joguk van a pénzek felhasználásáról szóló döntések alakításában, meghozatalában is részt venni. 561 A virilizmus életrehívásában a megyék a polgári jogegyenlőség durva megsértését látták, s a vagyoni helyzet biztosította előjog törvénybe iktatása ellen még 1872-ben is tiltakoztak. 562 A törvénybe iktatástól minden évben Miskolcon is elkészült a 196 fős, majd 1909-1910-től (a törvényhatósági jog elnyerésétől) a 214 főt tartalmazó virilista névjegyzék. A virilizmusnak volt egy „kompenzációs" része, amely abban nyilvánult meg, hogy az értelmiség adóját kétszeresen számították, így a törvény „mesterségesen juttatta döntési helyzetbe azt a társadalmi réteget, amelyet iskolázottságánál fogva önálló gondolkodásúnak - így önálló döntésre képesnek - tekintett." 563 (A Kereskedelmi és Iparkamara megalakulásától a mesterség képviselőjének neve mellett feltüntették a kamarai tagságot, amely - elsősorban a kereskedelem élénkítését elősegítendő - szintén kétszeres adóbeszámítással járt.) 564 Az 1867. évi emancipációs törvény után - amely minden polgári és politikai jog gyakorlásában egyformának tekintette a zsidót a kereszténnyel - 1875-ben először mutat érdemi átszerveződést, átalakulást Borsod megye virilista névjegyzéke, amelyben a 196 fő közül 53 fő, tehát a képviselők 28%-a miskolci illetőségű. 565 A virilisták többsége ugyanis házbirtokos és földbirtokos volt, kisebb arányban kereskedő és iparos, még kisebb arányban értelmiségi (ügyvéd, orvos vagy vegytudor, tehát gyógyszerész, mérnök, okleveles gazda és egyházi képviselő). A zsidóságot korábban a magyar honosság hiánya a földbirtokszerzésben, a polgárjog hiánya pedig a házvásárlásban akadályozta. A céhek megszűnéséig, 1872-ig a rendszer korlátai akadályozták őket a tőkebefektetésben. (Tagjaik közül a különböző mesterséget képviselők egy céhbe tömörülhettek.) 566 Egyetlen mozgásterüket a kereskedelemben találták meg. Még 1875-ben négyen szere561 NAGY F. 1912.115-116. p. 5h2 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1602. 575/1872., IV. 1602. 785/1872. 5 « TÓVÁRI J. 1997.19-20. p. 564 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1905/c. 4515/1880. 565 Borsod-Miskolczi Értesítő, 1875. november 4. 5hfi A zsidó céh történetéhez ld. SZENDREI J. 1911. IV. köt. 708-728. p.
