Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

létikai Kör. Ennek megalakítása túlmutatott a sport keretein, hiszen Soltész Nagy Kálmán polgármester már egy dinamikusan fejlődő városon belül igyekezett elhelyezni és támogatni a sportkör munkáját, melynek a testedzésen kívül, társasági és a város jó hírét erősítő szerepe is volt. A korabeli sajtó a századforduló éveiben mind gyakrabban tudósított nemcsak sportrendezvényekről, de a gyorsan alakuló, különféle sportágakat felkaroló egyesületekről is. Az olimpiai események és a millennium nagyban segítették a sport elterjedését mind az országban, mind pedig Miskolcon. A 10-es évek elejére kialakult egy polarizált, minden társadalmi réteg (polgárság, munkásság, tisztviselők, kereskedők) ízléséhez igazodó sportélet a városban. A világháború ugyan megtörte a megelőző időszak dinamikus kibontakozását, de néhány átmeneti év után a miskolci sportélet lassú, de fokozatos fejlődése később értékes eredményeket hozott sportolóknak és sportkedvelőknek egyaránt. SZAKMAI ÉS TUDOMÁNYOS ÉLET, TUDOMÁNYTÖRTÉNET A szaktudományok gyakorlati és elméleti művelése - szakterületenként ugyan változó létszámmal és módon, de összességében - egy nagyon szűk rétegnek volt a sajátja, vagy életcélja a XIX. században. A század végén és a XX. század első két évtizedében lényeges változásnak vagyunk tanúi Miskolcon, elsősorban az orvostudomány és a műszaki tudományok területén. A hagyományos jogi, közgazdasági és gazdászati (agrártudomány) szakterületek így új tudományágakkal és művelőikkel bővülnek, s néhány kísérlet után 1885-1911 között megszületik Miskolc város öt kötetbe foglalt monográfiája is. A honismeretnek és a történetírásnak olyan jeles személyiségei teszik le munkáikat, mint Kun Miklós (1812-1875), Szűcs Sámuel (1819-1889), Szűcs Miklós (1820-1886), Ballagi Károly (1824-1888), Szendrei János (1857-1927), Gálffy Ignác (1859-1940), Nyíri Dániel (1880-1932), Leszih Andor (1880-1963) és már kortársként, de a korszak történetének feldolgozójaként is említhető Marjalaki Kiss Lajos (1887-1963). A tudományos életre általában jellemző az az ív, amelyet a történetírásban úgy fogalmazhatunk meg, hogy a privát naplóírástól a levéltári kutatásokon alapuló, monografikus igényű feldolgozásig