Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

Elemér, Gatz Oszkár, Katona Nándor, Mednyászky László. Nemcsak az idézett nevek beszélnek magukért, hanem e kiállításról az akkor alakult múzeumban elhelyezett műtárgyak is. Ekkor egy pezsgő élet indul, aminek egyik célja az ízlés emelése. Ehhez a nagybányai szellemhez a helyben működő idősek és fiatalok szinte kizárólag csatlakoztak. A következő tárlatokon - már ott van a miskolci születésű, de Pesten dolgozó Gross Béla (1835-1914), Gimes Lajos (1886-1944), a később etnográfusként dolgozó Kóris Kálmán (1878-1967) és Ruff (Rueff) Ferenc (1879-1906). A helyben élő és alkotó szobrászművész pedig Kun József volt, akinek egész életműve, mint arról már volt szó, az épületszobrászatban teljesedett ki. De az a friss festői látásmód ami jellemezte festészetünket az ő művészetét nem érintette meg. (Valójában az impresszionizmus szobrászat Ligeti Miklós Hubay Jenő zeneszerzőről 1911-ben mintázott szép portréja képviseli városunkban. Immár több mint 70 éve van itt, s talán így mondhatjuk szerves részévé vált a helyi kultúrának.) A kiállítási katalógusokból és a visszaemlékezésekből pontosan kiderül, hogy Balogh József (Miskolc, 1874-Miskolc, 1951) festő volt az egyik legfontosabb művészegyéniség, már csak azért is, mert közel négy évtizeden át festőiskolát tartott fenn. Kiss Lajos sem csak a saját dicsőségére alkotott, hanem református gimnáziumi tanítványainak szervezte meg 1903-tól szinte minden évben azokat a tárlatokat, amelyek sokkal többet voltak egy egyszerű iskolai bemutatónál hiszen egész város társadalmát megmozgató ízlésfejlesztő rendezvények voltak. Az 1906-os és 1910-es Felvidéki Vándorkiállításokat megszervező Közművelődési és Múzemi Egyesület pedig arra bizonyíték, igényes város lett korszakunk végére Miskolc, ahol a legszebb Szinyei Merse Pál-festményt és a társadalmi mondandóval bíró Fényes Adolf-műveket vásárolta meg a város, hogy azzal gazdagítsa közgyűjteményét, mondván: „Alapítsunk itt képgyűjteményt is, amelyen legyen ábrázolat necsak minden itt született és élt piktortól, hanem legyenek képviselve hazai művészeink is alkotásaikkal, hogy a szegény miskolci polgárnak effélék meglátásáért ne kelljen Egerbe, vagy Kassára menni."

521 Sőt még Kassára teszi át működési helyszínét a miskolci Halász-Hradil Elemér úgy hogy a szülővárossal sem szakítja meg kapcsolatát. Kiállít és reprezentatív arckép-megbízá-