Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

Halász-Hradil Elemért két munkájával szerepeltette Hollósy a régi Műcsarnokban rendezett 1898-as nagybányai kiállításon - a 61 növendék közül csupán 14-üket - s nem is tanulmánnyal. Mégis elhagyta mesterét, s a jövő művészetének fővárosába, Párizsba ment a Julian Akadémiára. A Herman Ottó Múzeum Képtárában látható „Imádkozó öregember" című életnagyságú képén pontosan nyomon követhető, hogy sajátjává tette az új, Nabis-i látásmódot.

513 Finoman kontúroz, a teret alig jelölve szépen komponál, s a drapériák dekoratív egysége összhangban van a testrészekkel. (Itt, Miskolcon láthatta Rippl Öreganyám című képét a művész hazai fellépésének esztendejében, 1906-ban.) A Hradil család neve Halász-Hradil Elemér és Rezső (René) apjával Hradil Vincével tűnik fel először, akit igen jónevű címfestőnek tart Bartus Ödön A képzőművészet múltja és jelene című munkájában.

514 A korabeli híradásokból tudjuk „festészeti műintézete" volt, amit még 1875-ben alapított. A család tagja volt Hradil Alajos (1887), Hradil Vilmos (1891-1945) valamint Halász-Hradil Vilmos (19051956), az ő munkásságuk későbbre esik, s így tárgyalásuk is a következő kötet része lesz. Halász-Hradil Elemér a közeli nagyvárosban, Kassán telepedett le, ahol is friss előadásmódban festette meg a szegényes udvarok motívumaiból a modern pittoreszkeket, de érzéke volt a valóság kritikus megörökítéséhez is (Szegénykonyha című képe a Kassai Múzeumban található számos több művével együtt). Itt indította pályájára az ugyancsak miskolci fiút, Kmetty Jánost (1889-1975). Nagybánya szellemét Kmettynek ő közvetítette, s a gyorsan fejlődő fiatal művész 1909-ben be is mutatkozott Miskolcon, s mint írta magáról: „Reményteljes fiatal festő lettem, modern festői elvekkel". A képeket Diósgyőr környékén alkotta Kosin János, fiatalon meghalt festőbarátja vendégeként - „...sikerem volt, valamit eladtam, Pesten is így lett kétszáz koronám, amin 1911 januárjában Párizsba utaztam."

515 Pontosan Kmetty kapcsán nem rajzolhatunk felhőtlen képet Miskolc művészeti közéletéről. Párizsból hiába pályázza meg a szülővárosa ösztöndíját, azt egy konzervatív, műcsarnoki festő kapta. E tényre elmarasztalóan utal „Az Otthon" című lap egy cikke is.

516 Ilyen, és 5

« SZIKLAY F. 1942. 230. p. 514 BARTUS Ö. 1929. 257. p. 515 KMETTY J, 1976.15. p. 516 Az Otthon, 1913. I. évf. 2. szám 27. p.