Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

majd mint tehetős ifjú Európa festészeti centrumait keresi fel, jár Münchenben, Olaszországban és Párizsban. (Nem tudjuk kapcsolatba került-e még élő festőművész felmenőivel.) 1858-ban említik a nevét először úgy, mint aki Pesten a „Merengő hölgy" című képét mutatja be (Vasárnapi Újság 1859). Ugyancsak ekkor fest arcképet Ferenczy István szobrászművészről, de mindkét kép elveszett, s ami megmaradt tőle és szignált is, az a Boka Károly bihari cigány prímást ábrázolja és 1860-ban készült. Egycsapásra korának keresett portréfestője lett. Leszih Andor 1941-ben megjelent kismonográfiája rögzíti az érdekes életrajzot és a gazdag pályát.

490 Latkóczy előbb Pesten élt és hírnevéhez hozzájárult házassága is, a honleányi erényeket felmutató vezető színésznővel, Hivatal Anikóval (1860). (A művésznő Lendvay Márton színész korábbi felesége volt, aki Latkóczytól történt válása után Lendvay-Latkóczyné néven szerepelt tovább 1891-ig.) Megfesti feleségét, akit Bajza József „az ösztön és ízlés színésznőjének" nevezett, de az elnyomatás korának több vezető előadóművészét is, Tóth Józsefet, és Bartha Magyar Jánost is a Történeti Arcképcsarnok számára. E képek ma is e gyűjtemény féltve őrzött kincsei. Latkóczy életének és munkásságának egy új korszaka kezdődött 1860-ban Miskolcon, ahova rövid kolozsvári és kassai működés után érkezett meg második feleségével a fiatal és szép Reidl Rózával, akitől három leánya született. (Latkóczy családdal kapcsolatban mindig nagy részvéttel megemlítik, hogy felesége és két gyermeke az 1878-as árvíz áldozata lett.) Miskolcon Latkóczy Lajos az első megbízását Bató István búzakereskedőtől kapta, aki egy kislány portrét és egy többfigurás kompozíciót rendelt meg tőle, elhunyt gyermekeire emlékezve (Bató Eszter ravatalképét bizonyára a megbízó szándéka szerint szignálta és datálta is 1865-re ami azért érdekes, mert a művész rendesen nem látta el kézjegyével munkáit. így hát nehéz dolga van vele kapcsolatban az utókornak a több mint negyven neki tulajdonított arckép hitelesítésekor. De csak Miskolcon ettől sokkal többnek kellett készülnie, hiszen a családtagokat ábrázoló képek nem jelenthettek volna megélhetési forrást, s mi javarészt azokat ismerjük.) A művész közkedveltsége, a jó karakterérzéknek, a hasonlatosság visszaadásának képességének és a bécsi iskolázottságból adódó gon*° LESZIH A. 1941. 3-20. p.