Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

FESTÉSZET, SZOBRÁSZAT - IPARMŰVÉSZETI TÖREKVÉSEK A MISKOLCI KÉPZŐMŰVÉSZET MÚLTJA Az 1867-es kiegyezés Miskolc művészetében is jótékonyan éreztette hatását. A rebellis város megfesteti a 48-as nagy egyéniségeket (Kossuth Lajost még életében és Palóczy Lászlót). Elsőként emelnek szobrot Kossuth Lajosnak, majd nem sokkal ezt követően egy másik politikai erő hatására Erzsébet királynénak is. Köztéri alkotások, közadakozásból - s a bizottságok révén - kicsit a közízlést kifejezve születnek méltó ünnepi fenrihanggal, Bécs újbarokk historizmusát követve. E téren országosan élen jár városunk, s akkor is ott van, amikor a „népművészet beemelése" történik a magas kultúrába. Leszih Andor Körösfői Kriesch Aladárt hívja meg előadást tartani e témáról, amit nyomtatásban is olvashat az érdeklődő közönség. A nyomdászat útján terjedő historikus szecessziós grafikák, beleértve a számolócédulákat és a nagy utcai plakátokat is ott vannak a polgárok mindennapjaiban, ami aztán igazi szépségében a bérpaloták homlokzatán hagy maradandó nyomot. Az üzletházak és pénzintézetek már bőségesen igényelnek az épülethez kapcsolódó társművészeti alkotásokat is, elsősorban historikus épületplasztikákat és szecessziós vasmunkákat. A természet új, festői felfedezésének szükségességére éppen a millenniumi kiállítás akadémizmusa hívja föl a fiatal festőművészek figyelmét. Városunk tehetős polgárainak gyermekei már Münchenben tanulnak festeni, s Hollósy Simon iskolát teremtő szemléletén formálódnak. (A városnak van Münchenben szóló ösztöndíja, s tudunk arról, hogy az iparkamara is támogat fiatal művészeket párizsi tanulmányaik idején.)

476 Elsőként vannak ott a hazai művészet oly fontos szerveződésénél Nagybányán.

477 Innen hazatérve több éven át megőrzik friss látásmódjukat, s így munkáik meghaladják a műcsarnoki kiállítások színvonalát, s már nemcsak Miskolc tart igényt festői színességükre, de a nagy hagyománnyal bíró Felvidék felé is ők közvetítik az új művészetet. Ezzel megfordulni látszik az a sok évszázados tendencia, ami idáig jellemezte a művészet mozgásirányát. 476 B

ARTUS Ö. 1929. 257. p 477 RÉTI I. 1954. 37, 324. p.