Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET
okos terv született meg. Az tudniillik, hogy a nagyobb vidéki városokban megteremtik az állandó színészetet, úgy, hogy az erre képes városokban a társulat stabil legyen, ne vándorolgasson a nyári kenyérért. Az igazgatók kapnának a kultusztárca terhére bizonyos szubvenciót. Ellenben kötelesek szezont tartani szeptember elsejétől egyfolytában júniusig. A többi idő a pihenésé, illetve a jövő szezonra való előkészületéé. E terv szerint Miskolcon is állandó színészet volna a szeptembertől júniusig való beosztás szerint. ... Az igazgatók, a színészek, a városok egyformán lelkesednek a tervért, amelynek megvalósulását minden akadály legyőzésével a szükségszerűség, a célszerűség sietteti...Vájjon a miskolczi állandó színészet megteremtésének ügye nem érdemelne-e meg annyi fáradozást, hogy e város szellemi életének irányítói igyekezzenek a kérdés mielőbbi megoldására?" 449 Az 1902. évi átalakítás, szmház-rekonstrukció és az akkor felvetődő „területi rendszer" sürgette a színház részvénytársaságot, hogy az intézmény átadása a város részére (és működtetésébe) mielőbb megtörténhessék. A részvénytársaság igazgatója, Csáthy Szabó István 1903 elején meghalt, utódja Rácz György lett, s a részvényesek egyben a város vezetői voltak, tehát a döntések közös elhatározással születtek. (A részvényesek névsora: Horváth Lajos, Soltész Nagy Kálmán, Bizony Ákos, Radvány István, Vadnay Tibor, Bartányi Gyula, Bulyovszky Gusztáv, Kubacska István, Lichteinstein László, Forster Rezső, Kovács József, Répászky Béla, Ixel Soma, Resovszky Emil, Weisz Náthán, Furmann Gyula és Edelmann Mór.) 450 így született meg az ún. „alispáni átirat a miskolci színházról". Tarnay Gyula alispán Szentpáli István polgármestert arról tájékoztatta, hogy 1888-ban az Országos Magyar Színészegyesület megkereste a várost, hogy a színházat, amely egy részvénytársaság magántulajdonát képezi, vegye városi kezelésbe. Miskolc ekkor határozatban fejtette ki álláspontját, mely szerint a város, mint a színházépület várományosa felajánlotta a részvénytársaságnak jótállását, hogy a működtetéshez az kölcsönt vehessen fel, a részvénytársaság viszont kötelezte magát, hogy a város jogait biztosítani, érdekeit képviselni fogja, s ezt alapszabály-módosításában is rögzíti. Ennek megfelelően az alispán kéri, hogy „tekintve azon körülményt, hogy 1888. évtől kezdve 1904. évig a színházra vonatkozóan nagyfontosságú változások léptek életbe, a 449 Miskolczi Napló, 1914. május 10. 45ü Miskolczi Napló, 1904. május 5.