Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

gos irodalmi szalont" tartott fenn tisztviselő-telepi házában.

412 A „szalon" 1907 őszén, a Frőhlich-házaspár Budapestre költözésével szűnt meg. Kaffka megsemmisítő Miskolc-kritikáját feltehetően nem csupán a város Lévay-ideáloknak hódoló szellemisége váltja ki. A Kaffka-levelezésben ugyanis jól felismerhetőek egy hatásosan megkonstruált, a századforduló divatos szecessziós pózait követő művész-szerep athibútumai. Akár jelképesnek is tekinthető, hogy nincs olyan adatunk, amely Lévay és Kaffka bármiféle személyes kapcsolatára utalna. Mint ahogy jelképesnek tekinthető az is, hogy az Ady Endre által „nagyon-nagy asszonyíróként" aposztrofált Kaffkának a „nyugatos" írók segítségével állítottak Miskolcon emlékjelet. A tisztviselő-telepi házon elhelyezett márványtáblát 1930. február 27-én leplezte le - Gellért Oszkár, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Schöpflin Aladár, Török Sophie és Babits Mihály jelenlétében - a Lévay Egyesület. Az írók február 26-án a Zenepalota „zsúfolásig megtelt" hangversenytermében rendezett Nyugat-esten léptek fel, és az est jövedelmét a táblaállítás költségeire ajánlották fel. A Lévay által megtestesített kedélyesen konzervatív mentalitás a költő-pátriárka halála után is követendő példa maradt. A modernségellenes és értékőrző ideológiának tekintett Lévay-örökséget a miskolci literátus közösség hosszú ideig olyan megkérdőjelezhetetlen autoritással bíró hagyományként tisztelte, amely minden világszemléleti és ízlésbeli kérdésben eligazít, sőt még az (esetleges) önlegitimációs problémákra is megoldást kínál. Az 1923-tól Lévay nevével „ékesített" helyi közművelődési egyesület - ahogy ezt a Miskolci Szemle programcikkei is tanúsítják - főként a költő kultuszának ápolásában, örökségének átvételében és továbbhagyományozásában jelölte ki saját feladatát.

413 E program jegyében a húszas-harmincas évek miskolci irodalma jórészt a (látványos külsőségekben megnyil2 A „Kaffka-szalont" nem csupán helyi írók és újságírók (elsősorban a Heten vagyunk köre), képzőművészek (Kun József szobrász és „Margit asszony" titkos szerelmese, a Kaffka-portrét is készítő Sassy Attila festő), tudósok (Kóris Kálmán tanár-folklorista) látogatták, hanem „sűrűn érkeztek oda a pesti látogatók is" (például Fenyő Miksa). Lásd: 28-as Újság, 1918. dec. 13., 7-8. p. 3 „Irányunkat és programmunkat megszabja és kifejezi a név, amellyel Egyesületünk magát ékesítette: Lévay József. A név irodalmunknak nem legnagyobb alakjai közül való, de nekünk drága emlék és azonkívül irányt is mutat, programmot jelent és megszentelt hagyományok szimbóluma. E hagyományok szem előtt tartása és a hozzájuk való hűség lesz a vezetőcsülagunk." (Miskolci Szemle, 1927/1., 3.) Lásd még: Miskolci Szemle, 1927/3.,!.