Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

Ezzel a szertartásmesteri tiszttel persze címek, rangok, titulusok járnak, és Lévay meg is kap „minden díszt, amellyel az Akadémia és az irodalmi társaságok fel tudják ékesíteni a költőt".

396 Lévayt nemcsak példátlanul hosszú költői pályája sorolja a magyar irodalmi kuriózumok közé: a közvélekedés szerint ő tekinthető „a legegészségesebb és legderűsebb magyar költőnek".

397 Schöpflin ezzel a lelki harmóniával magyarázza Lévay költészetének sajátosságait: „kevés embernek és különösen kevés költőnek adatott ilyen derűsen boldog élet. A régi vágású magyar ember szeretetreméltó típusa ritka tökéletességgel valósult meg benne. [...] Az ilyen életből bajosan származhatik nagyszabású költészet. Lévay az arany középszer költője, a horatiusi életideál legteljesebb megvalósítója a magyar költők között".

398 A Horatiusszal való rokonítás egyébként számos Lévay-tanulmányban helyet kap. Hatvány szerint Lévay költészete „horatiusi költészet, melynek Sajószentpéter a Tiburja, Miskolc a Rómája. De nekünk elég ez is. Hiszen nemcsak a Kárpát, a Mátra is benne van a magyar címerben. Benne vannak tehát a Bükk lankái és az Avas is, ahogy Lévay is benne lesz az ő lankás költészetével a magyar irodalomtörténetben."

399 Egyáltalán nem véletlen, hogy a Horatius-párhuzam a Lévay-recepció kedvelt toposzává válik. A világgal való megbékélés, a „mérséklet és megnyugvás"

400 magatartása ugyanis nemcsak következetesen megvalósított életprogramként, nemcsak a költeménvekben megnyilatkozó (olykor tételes) létbölcseletként, hanem primer vallomások formájában is jelen van a Lévayéletműben 401 És bár Lévayt a (tematikai és modalitásbeli) egyhangúság, az állandóság, a már-már anakronisztikus szentimentálisbiedermeier poétika, az idillteremtő horatiusi életelvek, az (arany) középszer költőjeként tartja számon a kritika és az irodalomtörténetírás, formai igényességét még a legszigorúbb bírálói sem vitatják. Ahogy Komlós Aladár fogalmaz: „kulturált lélekből fakadó költészete sosem izgalmas vagy éppen elragadó, de ízléses és jóleső".

402 Éppen ez az „utánérző, közvetítő típusokra" jellemző erős formam SCHÖPFLIN A. 1925. 391. p. Az Akadémia például tiszteletbeli tagjává fogadta (1906), a budapesh egyetem bölcsészkara díszdoktori címmel jutalmazta (1912). •

w KOMLÓS A. 1980. 97. p. Lásd még például: MIKLÓS R. 1978. 6. p. SCHÖPFLIN A. 1925. 390. p. w HATVÁNY L. 1960. 11/108. p. Lásd még: KOMLÓS R. 1980. 98-99. p. « PÉTERFY J. 1983. 686. p. *» Lásd például: LÉVAY J. 1935. 42-43. p. 402 KOMLÓS A. 1980.101. p.