Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

olyan alkotása, amelyre nem borított fátylat az idő.

378 A századfordulón és a századelőn a Mikes még „ott él a népiskolák, ott él a középiskolák, tehát az egész nemzedék ifjúságának ajkán és szivében", azaz kedvelt szavalati darab, iskolai standard és memoriter.

379 Érdekes, hogy a költemény kultuszverssé válása jórészt egy - meglehetősen termékeny - félreértés következménye. Az elégiát ugyanis „a szabadságharc után elkövetkező, halálos némaságú, temetői csöndű nagy idők költészetének legszebb remekeként", „a lenyűgözött, ezer sebből vérző Magyarország jajkiáltásaként" ünnepli az irodalmi közvélemény.

380 Pedig filológiai tény: a költemény először 1848. november 12-én jelent meg a Budapesti Divatlapban. Lévay nem csupán „a Mikes költőjeként" rögzül az irodalmi köztudatban, de életpályáját is Mikes Kelemen sorsának analógiájára próbálják láttatiú a kultikus indíttatású interpretációk. A Lévayéletmű egyetlen kanonizált opusának hőse így szerzőjével azonosítódik: „a Mikes költőjéből" a századelő Mikese lesz. A századforduló és a századelő modern világában az öreg költő valóban tragikus sorsú lírai hősére, az utolsó éveit rodostói magányában csendes egyhangúsággal leélő Mikesre emlékeztet. A kínálkozó Mikes-Lévay-párhuzam az ünnepi beszédek, pohárköszöntők, majd pedig a nekrológok közhelyévé válik. Beöthy miskolci orációja például magasztos küldetést testál a Mikessé maszkírozott költőre: „A magyar költészet fejedelmeinek udvarából, a koszorúsok közül, kik költészetünkben az egységes és teljes magyar szellem győzelmét kivívták, dicső társaid közül egyedül maradtál. [....] ime reád szállott az ősz Mikesnek 378 HATVÁNY L. 1960. 11/104. p. A Mikes mellett sokszor megemlítik az Aratás és Szüretünk című költeményeket is. Ez utóbbi - legalábbis Hatvány Lajos szerint - „Lévay második nagysikerű verse. Egyszerű idilli ihletés, mely valami véletlen folytán beletévedt a halhatatlanságba" (HATVÁNY L. 1960. H/107, p.). A Hét évszázad magyar költői című versantológiában (1996) a Mikes, a Szüretünk és A völgyben maradtam reprezentálja Lévay költészetét. 379 SZERÉNYI S. 1912. 88. p. A tankönyvek, irodalmi szöveggyűjtemények többnyire a remekműnek kijáró tisztelettel foglalkoznak a költeménnyel. Lásd: PRONAI A. 1911. 120. p.; DEÁK Gy. -RÁKOSY Z. 1924. 5. p. 380 Ellenzék, 1911. nov. 18. A Mikes önkényuralom kori versként való (félre)olvasására épül például a jubileumi díszközgyűlést megnyitó elnöki beszéd, amely Lévayt „a száz sebből vérző nemzetnek költő-virrasztói" közé emeli (SZERÉNYI S. 1912. 6. p.). Ezt a szokványos, hivatalossá váló olvasatot örökíti át Beöthy millenniumi irodalomtörténete is: „Lévay József [...] Mikes megrázó panaszával gyászolta leigázott hazáját" (BEÖTHY Zs. 1891. 11/721. p.).