Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

A LÉVAY-JELENSÉG Lévay azok közé a költők közé tartozik, akiknek saját tájegységet, úgymond poétái territóriumot adományozott az irodalmi közvélemény. A kritika és az irodalomtörténet-írás vissza-visszatérő megállapítása, hogy a Sajó-völgyi genius loci leginkább Lévay József költeményein keresztül tud megnyilatkozni. Péterfy Jenő például így fogalmaz - gyakran idézett - recenziójában: „Ami Petőfinek az Alföld, az Lévaynak a Sajó vidéke. [...] költőnknek sikerült ezt a vidéket a magyar költészet tájképei közé emelni."

358 „A magyar költészet országos összhangjában" e vidék szelleme Négyesy László szerint is elsősorban Lévay által „jut szóhoz".

359 Zsigmond Ferenc pedig nem kevesebbet állít, mint azt, hogy „nincs a magyar költők között egy sem, ki erősebb ragaszkodással csüggene legszűkebb értelemben vett szülőföldjén, mint Lévay".

360 A helyi érdekeltségű munkák is kivétel nélkül a Lévay-életműtől várják a térségi reprezentáció feladatának teljesítését. Balázs Győző miskolci vallástanár és műkedvelő Lévaykutató A Sajóvölgy pacsirtája címmel jelenteti meg valláserkölcsi indíttatású fejtegetéseit a költő verseiről.

361 Csorba Zoltán „regionális lírának" nevezi Lévay költészetét - hangsúlyozva, hogy „a borsodi tájat" (ami persze „fizikai" és „lelki" táj egyaránt lehet) ő emeli be az irodalmi tudatba: „Amit Csokonai Debrecennek, Petőfi a NagyAlföldnek, Mikszáth a palócföldnek, azt jelenti Lévay nekünk. Színünk és szellemünk, tájunk és vágyunk Lévayban találta meg a költői hangot legigazabban."

362 Természetesen igényt formál Lévayra ahogy ezt a várostörténeti monográfiák tanúsítják - a kulturális identitását kereső Miskolc is. A kisajátítás érvkészletét már a Szendrei-féle monográfia felvonultatja: „Lévay több, mint egy félszázadon át mind a mai napig megmaradt miskolczi poétának. [...] próféta lett saját hazájában. Évtizedeken során mindenkor kegyelte, szerette, ünnepelte a miskolczi és borsodmegyei társadalom".

363 A Fíalmay-Leszih-féle monográfia a város irodalmáról szólva elsősorban Lévay literátori teljesítményét méltatja: „A régi Miskolc irodalmának egyetlen kimagasló alakja Lévay József, aki ugyan nem Mis358 PÉTERFY J. 1983. 685. p. 35

" Tompa szelleme = SZERÉNYI S. 1912. 28. p. %

« ZSIGMOND F. 1906.13. p. 3M BALÁZS Gy. 1935. 362 CSORBA Z. 1994.111. p. 363 SZENDREI J. 1911. 202. p.