Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

úgynevezett „osztrák" népszámlálás (1851. és 1857.) még alkalmazta az idegenek és helybeliek megkülönböztetését, utóbbiak esetében megpróbálva felderíteni a közülük átmenetileg távollevőket, de miután 1869-től a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a népszámlálások a végrehajtás eszmei időpontjában - általában december 31-én jelenlevő teljes népesség demográfiai jellemzőit vették számba függetlenül attól, hogy állandó lakóhelye („illetősége") hol van az öszszeírtnak, ez a megkülönböztetés elmaradt. Egyébként sem volt a helybeli - idegen megkülönböztetés igazán megbízható adat, mert egyrészt sokkal kevésbé pontosan adták meg a távollevő helybeliek, mint a jelenlevő idegenek számát (vagyis országosan közelítőleg sem jött ki megfelelő népességmérleg), másrészt a távollevő helybeliek egy része valószínűleg nem tért vissza így nyilvántartásuknak nem volt igazán értelme. Mindenesetre annyi megállapítható az 1851. illetve 1857. évi adatokból, hogy Miskolc város összeírt lakóinak mindkét esetben több mint 10 százaléka idegennek lett minősítve és számuk többszörösen meghaladta a távollevőkét, vagyis a város már ekkor is bevándorlási többlettel rendelkezett.

46 1857-ből megmaradt az idegenekről vezetett könyv és megtaláltuk a távollevőkről visszaküldött lapok egy részét is.

47 Fentiek alapján megrajzolható a vándorlásban részt vevők demográfiai profilja (10. táblázat). Mint az várható volt, a férfiak aránya mind a távollevők, mind a jelenlevő idegenek között lényegesen magasabb. Határozottan eltérő viszont a két csoport korösszetétele. Míg az idegenek kereken 73 százaléka a 15-29 éves korcsoportba tartozik és mindössze 15 százalékuk idősebb ennél, addig ugyanezek az arányok a távollevők esetében 45 illetve 33 százalékot tettek ki. Vagyis a bevándorolt idegenek fiatalabb korösszetételűek és minden valószínűség szerint magasabb közöttük a nem házasok száma és aránya (erre utal az, hogy az idegenek között összeírt gyermekkorúak aránya alig több mint a fele a távollevők között bejegyzetteknek.) 1851-ben 1959 jelenlevő idegent és 183 távollevő helybelit írtak össze, 1857-ben pedig 1820-at illetve 441 főt. A távollevők körülbelül 80 százaléka férfi volt, míg a jelenlevő idegenek nemek szermti aránya sokkal kiegyensúlyozottabb: 1851-ben 41, 1857-ben 47 százalékuk nő. (B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501 /d 24.'doboz sz. n. ; IV. 1602/d No. 545/1858.) B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1602/g. 8. kötet „Idegenek könyve 1858". A távollevők adatai ugyanott IV. 1602/d , az 1858. év iratai között szétszórva. (A területükön tartózkodó idegenek adatait a törvényhatóságoknak továbbítaniuk kellett nevezettek illetőségi helyének hatóságához.)