Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET
ne megjelenésük időrendjében, hanem más szakmai szempontok szerint mutassuk be a miskolci sajtó szűk hat évtizedes történetét. A miskolci sajtótörténetet (és kiemelkedő egyéniségeit) olyan rendszerben tekintjük át alábbiakban, amely a részletek, s a néhány számot megélt lapok mellőzésével, a tartósan megjelenő sajtótermékek profilját, tehát jellegét, a társadalmi, politikai és közéleti lapok esetében pedig az adott politikához való viszonyulását és annak alakulását fogadja el a bemutatás alapelveként. így a miskolci sajtó kiegyezés előtti korszakáról és a kiegyezéstől a háború végéig tartó időszakáról szólunk. Utóbbi esetben külön csoportosítjuk a társadalmi és politikai, a közéleti és tudományos, az egyházi, az irodalmi, a színházi, végül a „különleges" kategóriába sorolható újságokat (függetlenül attól, hogy ezek naponta, hetente, havonta, vagy időszakosan jelentek meg). Az első időszaki lap, amely heti megjelenést ígért olvasóinak, 1842ben jelent meg Miskolcon. A város kereskedelmi jellegéből következően a megjelenés finanszírozói - túlzással szerkesztői - is kereskedők voltak. A dinasztiát alapító Lichteinstein József (1802-1852) vaskereskedő volt, Furman B. Ferdinánd pedig textil- és fűszer kereskedő, így elsősorban az ő „üzleti reklámjaik" állandó szereplői voltak a hirdetési lapnak. Furman úgy is beírta nevét a város ipar- és kereskedelemtörténetébe, hogy az első magyar ipari kiállításnak 1842-ben ő volt a miskolci szervezője. A „Miskolczi Értesítő" így első számaiban felszólította a város és környék mesterembereit, „gyárosait" és „műipar űzőit" hogy képviselve a helyi ipar magas színvonalát, vegyenek részt az országos kiállításon. 265 A lap rendszertelen megjelenését az is indokolta, hogy 100-300 példányszám között jelent meg, s hirdetéseikért nagyon kevesen fizettek, hiszen fő szempont a közérdek szolgálata volt. 1846-ban a két finanszírozó az alábbi szöveget tette közzé: „...ezennel kijelentjük, hogy a' tekintetes Megyének, a' nemes Városnak, valláskülönbség nélkül minden Egyháznak, Casinónak, szóval városunkban létező morális testületnek minden adás-vevési ügyeiket, a t. cz. közönséget illető rendeletiket dij nélkül fogjuk közhírré tenni." 266 Tehát a lap helyet adott városi és megyei rendeleteknek, közérdekű híreknek. 1848 márciusa és decembere között (amikor a lap meg is szűnt), az Értesítő a szabadságharc támogatása mellett „politikai közlöny" is lett. Főleg Szemere Bertalan teljes hatalmú 265 Miskolczi Értesítő, 1842. július 12. sz. 25ft Miskolczi Értesítő, 1846. július 2. sz.
