Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

akik valamilyen tárgyat, műkincset, vagy ásatásból származó leletanyagot adtak át a múzeumnak. Ez - főleg a mai muzeológusok számára - azért fontos, mert a tárgyi gyarapodás is nyomon követhető. Tudomást szerzünk olyan tárgyi, vagy dokumentumegyüttesekről, amelyek valami oknál fogva nem kerültek leltári nyilvántartásba, s ma már a kutatás számára elérhetetlenek. Az ajándékozók és az ajándékok közzététele a sajtóban buzdítólag hatott az adományozókra, s az a tény, hogy a kiállításon láthatták is saját műtárgyaikat, a múzeumi gyűjteményegységek rohamos gyarapodását eredményezte. A múzeum első kiállítása egy teremben a 700 darabot meghaladó könyvtárát mutatta be. A második teremben az éremgyűjteményt és az oklevélanyagot láthatta a közönség. Legnagyobb kiállítási teret a természethidományi anyag kívánta meg, amelynek legszebb egysége a borsodi állatvilágot bemutató 7x3 méter alapterületű üvegszekrény volt. A kiállításnak ezt a részét dr. Lendl Adolf budapesti preparátor rendezte, aki azon túl, hogy saját „műintézettel" rendelkezett, országgyűlési képviselő volt. A Miskolczi Napló a készülő látványosságról többször is beszámolt. így tudjuk, hogy a miskolci iparosok által készített különleges üvegszekrényben a bükki, a síkvidéki és a mocsaras-lápos területek preparált állatai voltak láthatók megfelelő földrajzi környezetben, így pl. bükki sziklát is beépítettek a kiállításba.

258 A kiállítás a régi református főgimnázium (a múzeum mai Papszeren lévő kiállítási épülete) egy részében, a város által átadott hat helyiségben volt látható. Az akkori állapot szerint az épület legnagyobb terme emeletes, karzatos megoldással szolgálta a tárgyak bemutatását. Ez megfelelt az iparművészeti alkotások és a festmények, vagyis a képtár anyagának kiállítására. Az iskolaépület emeleti részében még két terem volt: egyikben a város és a megye régészeti múltját, míg a másikban a történeti gyűjtemény darabjait mutatták be. Ez a kiállítás - a fűtési szezon kivételével - 1914-ig, az első világháború kitöréséig állandóan nyitva volt. A múzeum „egyesületi" jellegéből, s természetesen az ott dolgozó, egyes gyűjteményeket önszorgalomból kezelő és gyarapító, elsősorban tanáremberek lelkességéből következően, ahogyan gyarapodott a múzeum, úgy változott a kiállítás képe is. Mai fogalmaink szerint ez az állandó kiállítás folyamatos átrendezés alatt állott.

259 258 Miskolczi Napló, 1902. július 2. és LESZIH A. 1955. 2-3. p. 259 DOBROSSY 1.1999.19-34. p.